[Evangelium] 2012-03-31

[Evangelium minden nap]

   2012. március 31. - Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: „Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket.” Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: „Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?”  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   A főtanács üléséről tudósít az evangélium. A vallási vezetők  elhatározzák
   Jézus halálát. A tanácskozást és a döntést két dolog előzte meg.  Egyrészt
   Jézus azon kijelentései, amelyek  szerint ő az  Isten Fia, másrészt  Lázár
   feltámasztása.   Mindkettő   esetében   megtalálhatjuk   az    evangélista
   megjegyzését, hogy  tanítását  hallva  és a  halott  feltámasztását  látva
   „sokan hittek Jézusban”. Ne gondoljuk azt, hogy a főtanács tagjai  számára
   a halálos  ítélet meghozatala  volt az  egyetlen lehetőség.  Hiszen  Jézus
   tanítását  ők   is   többen   személyesen   hallották,   s   talán   Lázár
   feltámasztásáról is nem csupán  hallomásból értesültek, hanem egyesek  ott
   is lehettek  a  történteknél.  Tehát lehetőségük  lett  volna  arra,  hogy
   higgyenek! Higgyenek Jézus szavainak, és higgyenek tetteinek, a  csodáknak
   és a halottak feltámasztásának!  Ők mégsem a  hit útját választják,  hanem
   politikai síkra terelik  a kérdést  azzal, hogy Jézus  a nép  lázítójaként
   kezelik. Inkább ő  haljon meg  egyedül, minthogy  lázadás törjön  ki, s  a
   rómaiak  az  egész  népet  elpusztítsák  egy  lázadás  leverésével.  Jézus
   tanítását én is ismerem, s tudom, hogy szenvedésével és halálával  mekkora
   áldozatot vállalt értem.  Előttem is  több lehetőség áll.  Akarom-e a  hit
   útját választani?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz  utunk.
   Töltsd el szívünket életadó  Lelkeddel, itass át  és végy birtokba  minket
   oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen.  Ragyogj
   át rajtunk, és úgy  élj bennünk, hogy mindenki,  akivel találkozunk, a  Te
   jelenlétedet érezze  meg általunk.  Többé már  ne minket  lássanak,  hanem
   egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan  Te
   ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.