[Evangelium] 2012-03-30

[Evangelium minden nap]

   2012. március 30. - Péntek

   Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre  ő
   megkérdezte tőlük:  „Sok jótettet  vittem  végbe köztetek  Atyám  nevében.
   Melyik  jócselekedetért   akartok   megkövezni  engem?”   A   zsidók   ezt
   válaszolták: „Nem  a jócselekedetért,  hanem  a káromkodás  miatt  akarunk
   megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte:
   „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
   is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten  igéje szólt – és az írás  nem
   veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
   és a  világba küldött:  Káromkodol! –  mert azt  mondtam, hogy  Isten  Fia
   vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha  azokat
   cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy  végre
   lássátok és elismerjétek:  az Atya énbennem  van és én  az Atyában.”  Erre
   ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután  Jézus
   újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először  keresztelt,
   és ott is maradt.  Sokan keresték fel, mert  így vélekedtek: „János  ugyan
   egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”
   És sokan hittek Jézusban.
   Jn 10,31-42

   Elmélkedés:

   Jézus mindig tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia, s ezt az emberekből
   kiűzött gonosz szellemek is tudják.  Péter vallomása azt mutatja, hogy  az
   apostolok számára is egyre  világosabbá válik ez  a tény. Jézus  tanítását
   hallgatva és csodáit  látva joggal gondolhatják  sokan, hogy igazak  Jézus
   állításai arra  vonatkozóan, hogy  Isten  az ő  Atyja.  A főpap  előtt  is
   megvallja, hogy ő az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az  igazsághoz,
   még akkor is, amikor  úgy tűnik, hogy  még az Atya is  magára hagyta őt  a
   szenvedésben. Az Atyának  való végsőkig kitartó  engedelmessége és  halála
   minden kételyt eloszlat. A kereszthalált látva a százados megvallja,  hogy
   valóban Isten Fia. A kereszt az Isten Fiában való hitünk igazi forrása.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Megfeszített és föltámadt  Urunk! Taníts meg  minket arra, hogyan  küzdjük
   meg a  mindennapi  élet harcait,  és  így teljesebbé  váljon  életünk.  Te
   türelmesen  és  alázatosan   viseled  az  emberi   élet  terheit,   miként
   kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat  és
   konfliktusainkat, mint növekedésre kapott  lehetőségeket fogadjuk, és  így
   egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
   szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.