[Evangelium] 2012-03-13

[Evangelium minden nap]

   2012. március 13. - Kedd

   Abban  az  időben  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  „Uram,  ha
   testvérem  vétkezik  ellenem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?” Jézus így  felelt: „Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer!
   A mennyek  országa  olyan,  mint  amikor  egy  király  el  akart  számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
   úgy kérlelte:  Légy  türelmes irántam,  mindent  megfizetek! Az  úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte.
   A szolga  kiment,  és  találkozott egyik  szolgatársával,  aki  neki  száz
   dénárral  tartozott.  Elkapta  és  fojtogatni  kezdte:  Add  meg,   amivel
   tartozol! Szolgatársa  térdre hullott  előtte és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek!  De ő  nem engedett, hanem  ment és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az  úr
   akkor magához hívatta  őt, és így  szólt hozzá: Te  gonosz szolga!  Amikor
   kérleltél, én  minden tartozásodat  elengedtem  neked. Nem  kellett  volna
   neked is  megkönyörülnöd  szolgatársadon,  mint  ahogy  én  megkönyörültem
   rajtad? És az úr  nagy haraggal átadta  őt az őröknek,  míg meg nem  fizet
   mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a testvérének.”
   Mt 18,21-35

   Elmélkedés:

   Hányszor kell  megbocsátanom? –  teszi fel  a kérdést  Jézusnak Péter.  Az
   apostol az emberek  közötti megbocsátás  határát keresi,  mintha csak  egy
   bizonyos számú esetre  vonatkozna a megbocsátás  kötelessége. A  válaszban
   Jézus  világossá  teszi,  hogy   a  megbocsátásnak  nincs  határa.   Sosem
   mondhatom, hogy  többször  már nem  kell  megbocsátanom. Az  emberek  közt
   megvalósítandó  és   megélendő  végtelen   irgalomnak  éppen   az   isteni
   irgalmasság az alapja,  amely minden  bűnünket elengedi. És  ha Isten  nem
   méricskél és  nem számolgat,  akkor én  sem lehetek  kicsinyes az  ellenem
   vétőkkel szemben. A megbocsátás  mindig nagylelkűség. Isten  nagylelkűsége
   irántam és az én nagylelkűségem embertársaim felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned  maradjak,  és  úgy  szerethesselek,  ahogyan  te  szeretsz  engem!
   Nélküled semmi vagyok. Magamtól  semmire sem megyek. Egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!