[Evangelium] 2012-03-04

[Evangelium minden nap]

   2012. március 4. – Nagyböjt 2. vasárnapja

   Abban az  időben Jézus  maga mellé  vette Pétert,  Jakabot és  Jánost,  és
   egyedül velük fölment  egy magas hegyre.  Ott elváltozott előttük.  Ruhája
   olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
   a ruhát  kifehéríteni.  Egyszerre  megjelent  nekik  Illés  és  Mózes,  és
   beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan  jó
   nekünk itt lennünk! Készítsünk három  sátrat: neked egyet, Mózesnek  egyet
   és Illésnek egyet!”  Nem is tudta,  mit mond, annyira  meg voltak  ijedve.
   Ekkor felhő árnyékolta be őket, és  a felhőből szózat hallatszott: „Ez  az
   én szeretett  Fiam, őt  hallgassátok!” Mire  körülnéztek, már  senkit  sem
   láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy
   ne mondják el  senkinek, amit  láttak, amíg az  Emberfia fel  nem támad  a
   holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták,  hogy
   mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.
   Mk 9,1-9

   Elmélkedés:

   Az isteni dicsőség megmutatkozása
   Urunk színeváltozásának  saját  ünnepe van  augusztus  elején,  ugyanakkor
   nagyböjt 2. vasárnapján is erről emlékezünk meg minden esztendőben. Milyen
   sajátos, most a húsvéti előkészület idején aktuális mondanivalót hordoz az
   esemény? A kérdés  megválaszolása érdekében a  három kiválasztott  apostol
   szemszögéből érdemes vizsgálnunk a  történteket. Igen, képzeljük  magunkat
   Péter, Jakab és János apostolok társának! Jézus minket is kiválaszt,  hogy
   egészen  különleges  élményben  legyen   részünk.  A  három   kiválasztott
   apostollal együtt  mi sem  tudjuk, hogy  mi vár  ránk, mit  akar a  Mester
   megosztani  velünk,  amit  a  többieknek  nem  szeretne  megmutatni   vagy
   elmondani. Maga a  kiválasztás ténye  is azt jelzi,  hogy olyan  titokról,
   különleges dologról lesz szó, amelybe  még a többi apostolt és  tanítványt
   sem akarja Jézus  egyelőre beavatni.  Bizonyára nem értették  volna meg  a
   történteket, mint ahogy tulajdonképpen Péter,  Jakab és János sem  értette
   ekkor még  meg, hogy  mi is  történt. Az  evangélista megjegyzése  szerint
   maguk között – bizonyára többször  is – beszélhettek élményükről, de  csak
   az Úr feltámadása után érthették meg igazán.

   A színeváltozás  különleges  eseménye Jézus  isteni  dicsőségébe  engedett
   bepillantást a három  apostol számára,  amely dicsőség  a feltámadás  után
   várja az  Urat.  Talán  éppen  ennek  felidézése  adott  reményt  nekik  a
   legsötétebb napokban,  Jézus  halála  után.  Talán  ez  nyújtott  számukra
   vigasztalást a  feltámadás  előtti napokban.  A  színeváltozáskor  ugyanis
   különleges módon,  azaz a  mennyei Atya  kinyilatkoztatásából tudják  meg,
   hogy Jézus az  Isten Fia.  Korábban már  több alkalommal  megtapasztalták,
   hogy emberfeletti  képességekkel  rendelkezik, szavára  csodák  és  csodás
   gyógyulások történnek, úgy beszél az emberekhez, ahogyan korának  egyetlen
   tanítója sem, illetve egyértelmű jelét adja a bűnök megbocsátásának, amire
   egyedül Isten  képes.  E közvetett  jelek  után, most  Jézus  istenségének
   közvetlen bizonyítékaként  a mennyei  Atya  tesz erről  tanúságot,  akinek
   hangja hallatszik az égből:  „Ez az én  szeretett Fiam, őt  hallgassátok!”
   (Mk 9,7).

   Egy hegymászó  élménybeszámolójában  olvastam  a  napokban,  hogy  sok  év
   próbálkozás  után   végre   sikerült  feljutnia   egy   régóta   kiszemelt
   hegycsúcsra. Ez  már  a  nyolcadik próbálkozása  volt,  mert  korábban  az
   időjárás váratlan rosszabbra fordulása, betegség vagy más nehézségek miatt
   mindig kudarcba fulladt az expedíció. De a hétszeri sikertelen mászás  sem
   vette el kedvét, nem adta  fel kitűzött céljának megvalósítását. Újból  és
   újból az adott erőt neki, hogy érdemes megmásznia azt a hegyet. S végül  a
   siker, a  feljutás,  a hegy  élménye  mindenért kárpótolta.  Érdemes  volt
   ismételten próbálkoznia.

   Ehhez hasonlóan nekünk is érdemes lelki magaslatokra vágyakoznunk. Érdemes
   Isten után vágyakoznunk. Érdemes Isten megtapasztalása után  vágyakoznunk.
   Ez nem mindennapi élmény számunkra. Csak ritkán, egy ember életében  talán
   csak néhány alkalommal fordul  elő, de ez az  élmény elkísér bennünket  és
   átsegít minden szenvedésen.  Ha ezekben  a hetekben nem  csak a  természet
   tavaszi megújulását várjuk, hanem komolyan vesszük a lelki felkészülést és
   a Jézus szenvedéséről való elmélkedést,  akkor húsvét ünnepe számunkra  is
   az Isten  látás, a  Feltámadottal való  személyes találkozás  napja  lesz,
   amikor a feltámadt Krisztus megmutatja isteni dicsőségének teljességét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mennyei Atyánk, te a színeváltozás  hegyén kinyilvánítottad, hogy Jézus  a
   te szeretett Fiad és azt kérted, hogy őt hallgassuk. Adj nekünk tanulékony
   lelket, hogy Krisztus szavában felismerjük azt az igazságot, amely  minket
   az üdvösségre  vezet.  Adj bátorságot,  hogy  a ránk  bízott  evangéliumot
   buzgón hirdessük  az üdvösségre  vágyó embereknek!  Add, hogy  az  emberek
   jóindulattal fogadják az evangélium  szavát! Segíts minket, hogy  Krisztus
   evangéliumához méltóan éljünk!