[Evangelium] 2012-07-29

[Evangelium minden nap]

   2012. július 29. – Évközi 17. vasárnap

   Abban   az   időben:   Jézus    átment   a   Galileai-tengernek,    vagyis
   Tibériás-tavának a  túlsó  partjára. Nagy  tömeg  követte, mert  látták  a
   csodajeleket, amelyeket a betegeken  végbevitt. Jézus fölment egy  hegyre,
   és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
   Amikor Jézus fölemelte  szemét, és látta,  hogy nagy tömeg  jön felé,  így
   szólt Fülöphöz: „Honnan  vegyünk kenyeret,  hogy legyen  mit enniük?”  Ezt
   pedig azért  kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert tudta  ő, hogy  mit  fog
   tenni. „Kétszáz  dénár árú  kenyér sem  elég nekik,  hogy mindenki  kapjon
   valami keveset” – felelte Fülöp.
   Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt  egy
   fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?”
   Jézus meghagyta:  „Telepítsétek  le az  embereket!”  Sok fű  volt  azon  a
   helyen. Letelepedtek hát:  szám szerint  mintegy ötezren  voltak csupán  a
   férfiak. Jézus  pedig vette  a kenyereket,  hálát adott,  és kiosztotta  a
   letelepedett embereknek;  ugyanígy  (adott)  a halból  is,  amennyit  csak
   akartak Amikor pedig jóllaktak,  szólt tanítványainak: „Szedjétek össze  a
   maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét  kosarat
   töltöttek meg az  öt árpakenyér  maradékából, amit  meghagytak azok,  akik
   ettek.
   Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt,  így
   beszéltek: „Ez  valóban az  a próféta,  aki a  világba jön.”  Mikor  Jézus
   észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy  erőszakkal
   királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   Isten bőkezű ajándékozó
   A mai  napon a  kenyerek és  a halak  csodás megszaporításának  történetét
   olvassuk az evangéliumban.  Az esemény külső  cselekménye egyszerű:  Jézus
   látja a  hatalmas tömeget  és táplálékról  akar gondoskodni  számukra.  Az
   apostolok emberi  megoldást keresnek.  Fülöp  rögtön számolni  kezd,  hogy
   mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy mindenki számára elegendő kenyeret
   vegyenek, de bizonyára  ő is tudja,  hogy a pusztaságban  sehol sem  lehet
   kenyeret vásárolni.  András apostol  szintén  a megoldást  keresi,  amikor
   jelzi, hogy mindössze öt kenyér és két hal van egy fiúnál, de ő is  tudja,
   hogy ez amennyiség  rendkívül kevés. Jézus  azonban egészen más  megoldást
   talál, a kevés kenyeret megszaporítva  jóllakatja a nagyszámú tömeget.  Az
   esemény egy csoda.  Jézus olyat  tesz, amit  ember nem  képes megtenni.  A
   csoda hatással van az emberekre, mindazokra, akik esznek a  megszaporított
   kenyérből, s ez abban  nyilvánul meg, hogy  a csodatevőt királlyá  akarják
   tenni. Jézus azonban nem engedi ezt,  ezzel jelzi, hogy nem ezért tette  a
   csodát.

   Ha külső cselekményeken túl Jézus tettének mozgatórugóját keressük,  akkor
   rögtön észrevesszük,  hogy  a  kenyerek és  a  halak  megszaporítása  jel,
   visszamutató, ugyanakkor előremutató  jel. A kenyérszaporítás  visszamutat
   arra az esetre, amikor az  ószövetségi választott nép a pusztai  vándorlás
   idején  mannát  evett,  olyan   égből  hullott  kenyeret,  amit   Istennek
   köszönhettek. Jézus korában  elterjedt volt  az a nézed,  amely szerint  a
   messiás megismétli a manna csodát és kenyérrel fogja táplálni az éhezőket.
   Ezt a jelet a nép felismerte  és megértette, ezért akarják Jézus  királlyá
   tenni. A történet ugyanakkor előremutató jel is, hiszen az Oltáriszentség,
   az Eucharisztia előképének tekinthető. Ezt  egyértelművé teszi az a  tény,
   hogy a csodát követőn Jézus arról  a kenyérről fog beszélni, amelyet ő  ad
   az embereknek,  s  amelyben  önmagát  adja  eledelül.  Ebben  a  beszédben
   egyébként Jézus a Mózes idejében történt manna-csodát is megemlíti.

   Milyen tanulsága van a kenyérszaporítás csodájának, illetve jelének?  Arra
   érdemes odafigyelnünk, hogy  Isten ad  nekünk testi  és lelki  táplálékot.
   Mégpedig  rendkívül   bőségesen.   János   evangélista   azzal   zárja   a
   kenyérszaporítás  elbeszélését,  hogy  tizenkét  kosár  maradékot  szedtek
   össze, miután mindenki  jóllakott. Nem irodalmi  túlzásról itt szó,  hanem
   annak megnyilvánulásáról,  hogy mennyire  bőkezű az  Isten. Bőséggel  adja
   nekünk az igazság  tanítását, mint lelki  táplálékot, és ajándékként  adja
   nekünk önmagát nekünk  Jézus az  Oltáriszentségben. Ostoba  ember az,  aki
   szomjan hal egy kút mellett, mert fél inni a kút vizéből. És ostoba  ember
   az, aki testileg, lelkileg éhen hal, mert fél elfogadni Jézus ajándékát.

   A történet kapcsán azon is  érdemes eltűnődnünk, hogy mit adunk  Istennek?
   Mit merünk  neki odaadni  a magunk  szegénységéből? A  fiú kezében  az  öt
   kenyér csak öt kenyér és nem több. Jézus kezében az öt kenyér többé  válik
   és sok ezer ember jóllakik belőle. És még egy fontos mondanivaló: Soha  ne
   azt nézzük, hogy mi hiányzik, hanem mi áll a rendelkezésünkre. A  probléma
   megoldása soha nem abból születik,  hogy azon rágódunk, hogy mennyi  dolog
   hiányzik, nem áll rendelkezésünkre, hanem abból  jön a megoldás, ha azt  a
   keveset, amink van, a mindenkor  bőkezűen ajándékozó Isten kezébe  tesszük
   nagylelkűen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető  Út.
   Valahányszor tanúságot  teszünk szeretetedről,  közelebb kerülünk  hozzád.
   Valahányszor megvalljuk, hogy  az Egyházhoz  tartozunk, közelebb  kerülünk
   hozzád.  Valahányszor  megosztjuk   kenyerünket  az  éhezőkkel,   közelebb
   kerülünk  hozzád.  Valahányszor  a  gyengék  védelmére  kelünk,   közelebb
   kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb
   kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!