[Evangelium] 2012-07-28

[Evangelium minden nap]

   2012. július 28. - Szombat

   Jézus egy  alkalommal  ezt a  példabeszédet  mondta a  népnek:  A  mennyek
   országa hasonlít ahhoz  az emberhez,  aki jó magot  vetett földjébe.  Amíg
   azonban az  emberek aludtak,  eljött ellensége,  konkolyt hintett  a  búza
   közé, aztán elment.
   Amikor felnövekedett a vetés,  és már kalászba  szökkent, akkor előtűnt  a
   konkoly is.  Erre elmentek  a szolgák  a gazdához,  és megkérdezték  tőle:
   „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire
   a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
   A  szolgák  tovább  kérdezték:  „Akarod-e,  hogy  elmenjünk  és  kiszedjük
   belőle?”  Azt  válaszolta  nekik:   „Nem!  Nehogy  a  konkolyt   gyomlálva
   kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő  az
   aratásig!  Aratáskor  majd  megmondom  az  aratóknak:  Előbb  a   konkolyt
   szedjétek össze, és kössétek  kévébe, hogy tűzre  kerüljön. A búzát  pedig
   gyűjtsétek csűrömbe!”
   Mt 13,24-30

   Elmélkedés:

   A magvetőről szóló példabeszéd  folytatásaként egy újabb hasonlatot  mond,
   amelyben arról beszél,  hogy az isteni  tanítás jó magja  mellett a  rossz
   tanítás konkolya  is  beférkőzik  az emberek  szívébe.  Figyeljünk  meg  a
   szolgák és a gazda bölcsességét! A szolgák okossága abban mutatkozik, meg,
   hogy meg tudják különböztetni a búzát  és a konkolyt. Nem keverik össze  a
   kettőt. Mivel azonban azonnal nekilátnának  a gyomlálásnak, szükség van  a
   gazda okosságára is, aki ezt a feladatot későbbre hagyja. Az úr ugyanakkor
   azt is tudja, hogy kitől  származik a rossz mag.  Isten jól tudja, hogy  a
   tévedések konkolya bennünket is  megkísért. Tudja, hogy üdvözítő  szándéka
   nem az egyetlen  erő, amely  az emberi  lelkekért küzd.  A jó  és a  rossz
   szétválasztása mindig az aratás urának a feladata.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok  lakni,
   szíveddel  akarok  szeretni,  szívedben  akarok  élni.  Szívedből   akarom
   meríteni az  igazi  szeretetet,  mely  felemészti  szívemet:  benne  erőt,
   világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom,  szívem
   a te  szíved  szeretetének oltára  legyen,  oltár, amelyen  magamat  neked
   áldozom.  Szemem  mindenkor   szent  sebeidre   tekintsen,  elmém   mindig
   irgalmadra gondoljon.
   Vianney Szent János