[Evangelium] 2012-07-20

[Evangelium minden nap]

   2012. július 20. - Péntek

   Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
   együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
   eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: „Nézd,  tanítványaid
   olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre  megkérdezte:
   „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
   Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
   amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
   a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
   a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének?
   Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értenétek,  mit
   jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!”, akkor  sohasem
   ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
   Mt 12,1-8

   Elmélkedés:

   A farizeusok a szombatra vonatkozó törvények megszegésével vádolják Jézust
   a mai  és  a holnapi  evangéliumban.  Az ellenkezést  először  a  kalászok
   leszedése, majd  pedig  egy gyógyítás  váltja  ki. Máté  evangélista  arra
   törekszik leírásában, hogy a vádaskodás alapjának hamisságát igazolja. Nem
   Jézus, hanem  a  tanítványai  szedik le  a  kalászokat,  bár  magatartásuk
   részben jogosan kérhető számon  mesterükön. Ennél azonban fontosabb,  hogy
   Jézus nem az  eredeti mózesi Törvény  ellen van, hanem  csak azon  szabály
   érvényét  kérdőjelezi  meg,  amelyekkel  a  farizeusok  kiegészítették   a
   Törvényt. Emellett azt sérelmezi Jézus, hogy a Törvény igazi lényegét,  az
   irgalmasságot semmibe  veszik, nem  tartják meg  azok, akik  rajta  számon
   kérik a parancsok megtartását. A gyógyításokkal Jézus éppen ezt a  törvény
   szerinti irgalmasságot gyakorolja.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk,  annyi  okunk  volna  a  csüggedésre,  a  szorongásra,  magunkba
   zárkózásra, annyi okunk volna a  félelemre. De Jézus minket is  megszólít:
   ne  féljetek!  Adj  nekünk,  Istenünk,  nyitott  szívet,  készséges,  hívő
   értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető  emberi
   szándékok ne  zavarhassanak meg  minket. Add,  hogy e  világ  zűrzavarában
   Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged,  aki ma is megszólítasz  minket:
   Ne féljetek!