[Evangelium] 2012-07-17

[Evangelium minden nap]

   2012. július 17. - Kedd

   Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
   tette, és mégsem tartottak bűnbánatot:  Jaj, neked, Korozain! Jaj,  neked,
   Betszaida! Ha  Tiruszban  és  Szidonban történtek  volna  azok  a  csodák,
   amelyek  nálatok  történtek,   már  régen   bűnbánatot  tartottak   volna,
   szőrzsákba öltözve  és  hamuba  ülve.  Mondom  nektek:  Tirusz  és  Szidon
   városának tűrhetőbb  sorsa lesz  az  ítélet napján,  mint nektek.  És  te,
   Kafarnaum!  Azt  hiszed,  az  égig  emelkedel?  A  pokolba  süllyedsz.  Ha
   Szodomában történtek  volna a  nálatok történt  csodák, mind  a mai  napig
   fennállna. Azt mondom  nektek: Szodoma földjének  tűrhetőbb sorsa lesz  az
   utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
   Mt 11,20-24

   Elmélkedés:

   Megfigyelhetjük, hogy az evangéliumok  csodákról szóló leírásaiban  szinte
   kivétel nélkül mindig szerepel  az, hogy Jézus  azokkal tud csodát  tenni,
   azokat tudja  meggyógyítani, akik  hisznek  vagy akik  kifejezik  gyógyító
   képességébe  és  isteni  hatalmába  vetett  hitüket.  Ugyanakkor  azt   is
   észrevehetjük, hogy  a  csodák és  csodás  gyógyulások a  többi  jelenlévő
   körében hitet ébresztenek, és sokan  egy-egy ilyen eset hatására  kezdenek
   el hinni Jézusban. A csoda tehát egyrészt feltételezi a hitet a  gyógyulni
   akaró személy részéről,  másrészt kiindulópontja, alapja  lehet a  hitnek.
   Jézus csodáihoz mindig köthető a hit. Mindennek ismeretében érthetjük  meg
   Jézus korholását azon városlakók felé, akik a csodák ellenére sem  hisznek
   benne és nem ébred fel bennük a bűnbánat. Mondhatjuk, hogy az  igehirdetés
   és a számos csoda hatás nélkül  marad ezekben az esetekben. Jézus a  hitet
   és a bűnbánatot hiányolja ezeknél az embereknél. Bennem mit ébreszt  Jézus
   szava és jelenléte?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és
   fussanak a  bűntől! Legyenek  a föld  sója és  a világ  világossága,  amit
   Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre,  de
   követőinek is.
   Kapisztrán Szent János