[Evangelium] 2012-07-05

[Evangelium minden nap]

   2012. július 5. – Csütörtök

   Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő  városába,
   Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük  láttára
   Jézus így  szólt  a bénához:  „Bízzál  fiam! Bocsánatot  nyernek  bűneid!”
   Néhány  írástudó  erre  azt  gondolta  magában:  „Ez  káromkodik.”   Jézus
   belelátott gondolataikba, és  szemükre vetette:  „Miért gondoltok  rosszat
   szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!,  vagy
   ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
   hatalma  van  a  földön  a  bűnök  megbocsátására!”  A  bénához   fordulva
   folytatta: „Kelj föl,  fogd ágyadat, és  menj haza!” Az  ember fölkelt  és
   hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni  kezdték
   Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
   Mt 9,1-8

   Elmélkedés:

   A  csodás  gyógyulások  sorozatában  a  kafarnaumi  béna  ember   esetéhez
   érkeztünk, amely  azért jelentős,  mert itt  Jézus kifejezetten  beszél  a
   bűnök megbocsátásáról. A gyulások minden esetben megszabadulást jelentenek
   valamilyen  testi  bajból.  Jézus  azonban  nem  csak  a  testet  szeretné
   meggyógyítani, hanem azért  jött, hogy a  lélek orvosaként  megszabadítson
   minket a bűntől. Az  írástudók ellenállását az váltja  ki, hogy a  bűnöket
   egyedül Isten bocsáthatja meg, s ezért Jézus Istenné teszi magát. Könnyebb
   nekik  elfogadni  azt,  hogy   egy  rendkívüli  képességekkel   rendelkező
   gyógyítóval állnak szemben,  mint azt,  hogy Jézus  valóban Isten,  akinek
   hatalma van megbocsátani az emberek vétkeit. Talán mi is könnyen beleesünk
   abba a hibába,  hogy Jézus személyében  a Tanítót, az  Urat, a Mestert,  a
   Megváltót, az Üdvözítőt  vesszük észre,  s nem  engedjük, hogy  megérintse
   lelkünket. Ha személyes kapcsolatban vagyok  vele, akkor Ő az én  Tanítóm,
   Uram, Mesterem. Ha megvallom előtte bűneimet,  akkor Ő az én Megváltóm  és
   Üdvözítőm.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható uralkodónk,  ki mindent  nevedért teremtettél,  ételt és  italt
   adtál az embereknek, hogy élvezzék,  nekünk pedig lélek szerinti ételt  és
   italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát
   néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!