[Evangelium] 2012-01-06

[Evangelium minden nap]

   2012. január 6. - Péntek

   Mielőtt  Jézus  megkezdte  nyilvános   működését,  Keresztelő  János   ezt
   hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó,  hogy
   lehajoljak és megoldjam  a saruszíját. Én  vízzel keresztellek titeket,  ő
   pedig Szentlélekkel  keresztel majd  meg benneteket!”  Ezekben a  napokban
   történt, hogy eljött  Jézus a galileai  Názáretből, és  megkeresztelkedett
   Jánosnál a Jordánban.  És mindjárt,  amint feljött a  vízből, látta,  hogy
   megnyílik az ég, és a Lélek, mint  egy galamb, leszáll rá. Az égből  pedig
   szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”
   Mk 1,7-11

   Elmélkedés:

   Jézus  nyilvános  működésének  közvetlen  előzményéről  hallottunk  a  mai
   evangéliumban.  Mielőtt  elkezdte   volna  hirdetni   Isten  országát   és
   véghezvinni csodatetteit, Jézus  elmegy Jánoshoz, hogy  megkeresztelkedjék
   nála a  Jordán folyóban.  Ez egyúttal  János működésének  befejezése,  aki
   utolsó  tetteként  megkereszteli  Jézust,   majd  hamarosan  elfogják   és
   lefejezik. János küldetése  tehát befejeződik és  megkezdődik Jézusé,  aki
   nagyobb, mint János, és akinek a feladata sokkal jelentősebb. János  Isten
   küldötte  volt,   Jézus   viszont   Isten  szeretett   Fia,   aki   minden
   cselekedetével véghezviszi az Atya akaratát, aki őt a világba küldte.  Bár
   Jézusnak nincsenek bűnei, mégis megkeresztelkedik, ezzel is jelezvén, hogy
   beáll a bűnös emberek sorába, de nem azért, hogy ő is a bűn útján  járjon,
   hanem éppen  ellenkezőleg,  azért, hogy  az  embereket a  bűn  útjairól  a
   bűnbánatra vezesse. A bűnbánat bennünket is kedvessé tesz Isten előtt, aki
   olyan irgalmas  Atyaként tekint  ránk, aki  kész megbocsátani  nekünk,  és
   visszavár minket atyai házába.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus Krisztus, boldog vagyok  és köszönöm, hogy meghívtál  egyházad
   közösségébe.  Köszönöm   értem   elszenvedett   fájdalmaidat,   dicsőséges
   feltámadásodat, amelyek  mindezt  a boldogságot  szolgálták.  Köszönöm  az
   azóta  rám  fordított  gondot  és  törődést;  Szűzanyánknak,  édesanyádnak
   köszönöm, hogy oltalmába vett és vigyázott rám.