[Evangelium] 2012-02-26

[Evangelium minden nap]

   2012. február 26. – Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
   a pusztában,  és  megkísértette a  sátán.  Vadállatokkal volt  együtt,  és
   angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
   hirdette az  Isten  evangéliumát:  „Betelt  az idő,  közel  van  az  Isten
   országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
   Mk 1,12-15

   Elmélkedés:

   A gonosz hazugsága és az evangélium igazsága
   A húsvéti előkészület idején Jézus életének fontos eseményeiről olvasunk a
   nagyböjti vasárnapok evangéliumaiban. Jézus megkísértése, színeváltozása a
   Tábor-hegyen, a  jeruzsálemi  templom megtisztítása  és  utolsó  nyilvános
   beszéde lassanként  vezetnek  el  minket  Urunk  szenvedésének  kezdetéig,
   megváltó haláláig  és  feltámadásáig.  Ezen  események  felidézése  hitünk
   megerősítését, a szenvedés titkának  elfogadását és Krisztus  küldetésének
   megértését szolgálja.

   Az  idei  esztendőben   Szent  Márk  könyvéből   olvassuk  a   megkísértés
   történetét.  Máté  és  Lukács  hosszasan   írja  le  a  sátán   háromszori
   próbálkozását és  Jézus  visszautasítását, Márk  azonban  mindössze  három
   rövidke mondattal  emlékezik  meg  az eseményről,  amely  Jézus  nyilvános
   működésének kezdetén történt. Ezek szerint  Jézus a Lélek indítására  ment
   ki a pusztába, ahol negyven napos tartózkodása idején kísértést szenvedett
   a sátántól.  A  kísértés Jézus  esetében  azt jelentette,  hogy  a  gonosz
   megpróbálta eltéríteni küldetésétől, az Atyától kapott küldetésétől. Jézus
   felismeri  a  sátán  próbálkozását,  felismeri  a  kísértő  szándékát,  de
   visszautasítja, azaz nem  engedi, hogy  bárki vagy bármi  eltérítse őt  az
   Atya akaratának teljesítésétől.

   És mit jelent számunkra  a kísértés? Először is  azt kell látnunk, hogy  a
   gonoszt  és  jellegzetes  cselekedetét,  azaz  a  kísértést  nagyon  nehéz
   felismernünk. Másokban persze könnyen meglátjuk a gonoszt, másokat gyorsan
   megítélünk, más  emberek cselekedeteit  hamar  minősítjük rossznak,  de  a
   saját környezetünkben megjelenő gonoszt és a minket érő kísértést  valóban
   nehéz felismernünk. Mert  a gonosz  – természeténél fogva  – álruhát  ölt,
   hogy megtévesszen bennünket. A magabiztosságot mutató és nagy önbizalommal
   rendelkező emberek szinte egészen  biztosan csapdába estek. Ezzel  szemben
   az igazán  hívő  ember  még  élete  legjelentősebb  döntéshelyzeteiben  is
   megenged magának egy kis bizonytalanságot, határozatlanságot, és kimutatja
   Istenre hagyatkozását, illetve engedi magát  Istentől vezetni. Nem a  maga
   akaratához ragaszkodik és  nem a  saját elképzelését  tartja jónak,  hanem
   megnyílik az ismeretlen, a bizonytalan  jövő előtt, mert ott is  számíthat
   Isten segítségére.  Jézus  is pontosan  ezt  tette, amikor  a  legvégsőkig
   elmenve vállalja  a szenvedést  és  a halált,  mert  bízik abban,  hogy  a
   mennyei Atya  jót  akar,  és  mindent,  ami  rossznak  tűnik,  képes  jóvá
   változtatni.

   Ha nyilvánosságra  kerül  egy  embertársunk rossz  cselekedete,  vagy  egy
   általa elkövetett  bűncselekmény,  akkor hányszor  mondjuk  utána:  „Olyan
   rendes embernek  ismertük meg.  Becsületes  embernek tűnt.  Nem  gondoltuk
   volna, hogy ilyenre  is képes.”  Az ilyen  utólagos kijelentések  pontosan
   elárulják, hogy  valójában  alig  vagyunk képesek  felismerni  a  rosszat.
   Másokban sem igazán ismerjük  fel és magunkba  sem, ráadásul ez  utóbbihoz
   elengedhetetlen az őszinteség. És  azt is tegyük hozzá,  hogy a gonosz,  a
   sátán jól ismer bennünket, ismeri a gyenge pontunkat, pontosan tudja, hogy
   hol kell bennünket támadni.

   Mit jelent számunkra  a kísértés?  Azt, hogy  a gonosz  el akar  bennünket
   szakítani Istentől és le akar minket téríteni az Isten felé vezető  útról.
   Nehéz felismernünk hazugságait  és megtévesztéseit. De  ha az  igazsághoz,
   pontosabban az evangélium  igazságához, Krisztus igazságához  ragaszkodunk
   és ehhez  szabjuk  életünket, akkor  jó  úton járunk.  „Térjetek  meg,  és
   higgyetek az  evangéliumban” (Mk  1,15). Ezzel  kezdte egykor  Jézus az  ő
   fellépését az  emberek között  és  ez a  tanítás  szól nekünk  a  nagyböjt
   kezdetén.  Vezessen  bennünket  Krisztus  evangéliumának  igazsága   egész
   életünkön át!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te egykor  az  igehirdetésre választottad  ki  az
   apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk
   10,16). Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az Ige
   szolgálatára. Add,  Urunk,  hogy papjaink  szavát  soha ne  vegyük  csupán
   gyenge emberi szónak,  hanem igehirdetésükben felismerjünk,  megszeressünk
   és kövessünk téged! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!