[Evangelium] 2012-02-05

[Evangelium minden nap]

   2012. február 5. – Évközi 5. vasárnap

   Abban az időben  Jézus kijött a  zsinagógából, és elment  Simon és  András
   házába. Simon anyósa lázas betegen  feküdt. Mindjárt szóltak is  Jézusnak.
   Jézus odament hozzá, megfogta  a kezét, és  fölsegítette. Erre megszűnt  a
   láza, és szolgált nekik.
   Amikor lement a  nap és  beesteledett, odavitték  hozzá a  betegeket és  a
   gonosz lélektől megszállottakat.  Az egész  város ott  szorongott az  ajtó
   előtt.  Jézus  pedig  sokakat   meggyógyított,  akik  különböző   bajokban
   szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket,  mert
   tudták, hogy ő kicsoda.
   Hajnalban  Jézus  nagyon  korán  kelt.  Kiment  (a  házból),  elment   egy
   elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők  utánamentek.
   Mikor megtalálták,  azt mondták  neki: „Téged  keres mindenki!”  De ő  azt
   felelte: „Menjünk  el  máshová,  a szomszédos  helységekbe,  hogy  ott  is
   hirdessem az  evangéliumot, hiszen  ezért jöttem.”  És ment,  hirdette  az
   evangéliumot  a  zsinagógákban  Galilea  egész  területén,  és  kiűzte  az
   ördögöket.
   Mk 1,29-39

   Elmélkedés:

   Nem mellékes feladat
   Jézus nyilvános működésének meghatározó eleme volt a betegek gyógyítása, s
   e  csodák  eredménye  több  irányban   mutatkozott  meg.  A  beteg   testi
   gyógyulásához számos esetben párosult  lelki gyógyulása is, azaz  bűneinek
   megbocsátása. Emellett a csodák többször eredményezték a gyógyult, illetve
   környezete  számára  a  hit  születését.  Továbbá  a  csodás   gyógyítások
   bizonyították  Jézus  istenségét  és   egyértelműen  jelezték  az   isteni
   irgalmasság jelenlétét a világban. Jézus számára bizonyára fontos volt  az
   emberekkel való  kapcsolattartásban,  akik  hamar  észrevették  különleges
   képességét és  éltek  a  lehetőséggel, hogy  betegeik  számára  gyógyulást
   kérjenek. Ezt az emberi hozzáállást, valamint a jézusi könyörületet szépen
   mutatja be a mai  vasárnap evangéliuma. Az  Úr meggyógyítja Péter  apostol
   anyósát, majd pedig számos más  beteget, akiket hozzá visznek a  gyógyulás
   reményében. Másnap újabb  betegeket hoznak, „mindenki  Jézust keresi”,  de
   váratlanul fordul a helyzet, Jézus nem  gyógyít meg több embert, hanem  az
   evangélium hirdetésére hivatkozva tovább megy más helyekre.

   Egyesek elcsodálkoznak Jézus magatartásán, mert talán fontosabbnak tartják
   a gyógyítást  a tanításnál.  Mások megértéssel  elfogadják, hogy  Jézus  a
   tanítást  és  az  arra  való  imádságos  felkészülést  előtérbe   helyezi.
   Mindenesetre elgondolkoztat  bennünk  a  helyzet, főként  azért,  mert  az
   Egyháznak is egyaránt  küldetése a betegek  szolgálata és az  igehirdetés.
   Melyik a fontosabb?  –kérdezhetnénk, de véleményem  szerint nem érdemes  e
   kettőt egymással  szembe állítani  vagy rangsorolni,  hiszen mindkettő  az
   Egyház küldetéséhez tartozik.

   Amikor  a   mai  elmélkedésben   néhány  szempontot   szeretnék  adni   az
   igehirdetéshez és az evangelizációhoz,  akkor ezt szintén nem  ragsorolási
   szándékkal teszem, hanem azért, mert XVI. Benedek pápa hatására az  utóbbi
   időkben egyre nagyobb  hangsúlyt és világszerte  egyre nagyobb  lendületet
   kap  az   Új  Evangelizáció,   (amelynek   következtében  például   a   mi
   egyházmegyénkben idén az Új Evangelizáció évét tartjuk).

   Jézus magatartása  egyértelműen  jelzi,  hogy  az  emberek  tanítását,  az
   evangélium hirdetését mennyire fontosnak tartja. Itt is és más alkalmakkor
   is világosan beszél arról, hogy ez a küldetése. Mivel Jézus az  evangélium
   hirdetését az apostolokra és az Egyház közösségére bízta,  kijelenthetjük,
   hogy ez a szolgálat nem  mellékes munka a különféle egyházi  tevékenységek
   között, hanem a küldetés egyik  központi eleme. Ha nem helyezünk  elegendő
   hangsúlyt az  evangélium hirdetésére,  eltávolodunk Krisztus  szándékától,
   aki  azt  akarta,  hogy  elmenjünk  az  egész  világra  és  hirdessük   az
   evangéliumot mindenkinek.

   Figyelemreméltó mozzanata az evangéliumi leírásnak, hogy Jézus elvonul  és
   egyedül imádkozik.  Keresi  a  mennyei Atya  jelenlétét.  Az  Atyáét,  aki
   elküldte őt a világba, hogy tanítsa az embereket és megmutassa számukra az
   Atyához vezető utat. Lélekben, az imádság által újra és újra visszatér  az
   Atyához, hogy  aztán tőle  induljon  el ismét  az  emberekhez. Ha  mi  nem
   tudjuk, hogy  kitől  indulunk el  vagy  megfeledkezünk arról,  hogy  kitől
   kaptuk küldetésünket,  erőfeszítésünknek  aligha lesz  gyümölcse,  mert  a
   bennünket küldő Isten áldása  nélkül hiábavaló volna minden  fáradozásunk.
   Aki pedig úgy érzi, hogy nem  kapta meg az igehirdetés sajátos  feladatát,
   imádkozzon azokért nap mint nap, akiknek ez a hivatásuk!

   Befejezésül még egy  szempontot szeretnék  megemlíteni: az  evangelizációt
   vagy az  igehirdetést  senki  sem végezheti  saját  tetszése,  elgondolása
   szerint,  hiszen  itt  Krisztus  nevében  és  az  Egyház  nevében  végzett
   szolgálatról van  szó.  Tartsuk  ezt  szem  előtt  annak  érdekében,  hogy
   tervezetten, összehangoltan és korszerűen hirdessük az embereknek Krisztus
   evangéliumát.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk,  te  azt  akarod, hogy  minden  ember  üdvözüljön  és
   eljusson az igazság  ismeretére. Tekints a  sok aratnivalóra,  mindazokra,
   akik szomjazzák az  evangélium igaz  tanítását és  küldj munkásokat,  hogy
   mindenkihez eljusson  Jézus  Krisztus  örömhíre!  Táplálj  minket,  Urunk,
   Igéddel és Testeddel! Gyűjtsön össze és formáljon minket egy közösséggé az
   igazság tanítása és támogasson bennünket a szentségek ereje, hogy  előbbre
   jussunk az  üdvösség és  a szeretet  útján! Segíts  minket, hogy  Krisztus
   evangéliumához méltóan éljünk!