[Evangelium] 2012-12-11

[Evangelium minden nap]

   2012. december 11. – Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  ezt  a példabeszédet  mondta  tanítványainak:  „Mit
   gondoltok? Ha valakinek  száz juha  van, és egy  elcsatangol közülük,  nem
   hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy  megkeresse
   az eltévedtet?  Ha aztán  szerencsésen megtalálja,  bizony mondom  nektek:
   jobban örül  neki, mint  az el  nem tévedt  kilencvenkilencnek. Éppen  így
   mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
   Mt 18,12-14

   Elmélkedés:

   Jézus érdekes  példabeszédet mond  az  egyetlen elveszett  bárányt  kereső
   pásztorról.  Első  pillantásra  egészen  természetesnek  tartjuk,  hogy  a
   rábízott állatokért felelős pásztor  elindul, hogy megkeresse az  egyetlen
   elveszettet. Aztán amikor belegondolunk, hogy a keresés idejére  otthagyja
   a  kilencvenkilenc  másik  bárányt,   veszélynek  teszi  ki  őket,   akkor
   elcsodálkozunk a pásztor  magatartásán. Még  inkább megdöbbent  bennünket,
   hogy jobban  örül  a megtalált  egyetlennek,  mint a  többinek,  amik  nem
   vesztek el.
   A pásztor akár  azt is  mondhatta volna magában,  hogy nem  is olyan  nagy
   veszteség, ha  százból egy  elveszik. Gondolhatta  volna, hogy  ettől  még
   biztosan megkapja a  munkájáért járó  fizetséget, a  gazdája biztosan  nem
   fogja  emiatt   elbocsátani   állásából.   Mondhatta   volna,   hogy   nem
   kockáztathatja a többi bárány biztonságát,  neki a nyájjal kell  maradnia.
   De ő nem így tesz.
   A pásztor  magatartását  azonnal  megértjük, ha  arra  gondolunk,  hogy  a
   példabeszéd az  Isten  irgalmáról szól.  Arról  az Istenről,  aki  számára
   minden elveszett ember fontos. Aki nem legyint lemondóan, ha valaki bűnben
   van, hanem utána indul a bűnösöknek, megkeresi őket, hogy visszavezesse  a
   közösségbe.
   Érdemes az elveszett  bárány helyébe képzelnünk  magunkat. Sőt,  valójában
   egyedül az elveszett bárány helyébe képzelhetjük magunkat. Jó tudni,  hogy
   Isten elindult felém. Elindult,  hogy megkeressen, és visszavezessen  oda,
   ahol biztonságban vagyok.  Visszavezessen a közösségbe  és az ő  közelébe.
   Örömének oka egyszerű: újra hozzá tartozom!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus! Eddig  szavaidra figyeltünk,  tanításodat hallgattuk,  amely
   nyugalommal és békével töltött  el minket. De most  be kell látnunk,  hogy
   ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az  üdvösséghez
   nem  elegendő   számunkra,  ha   hittel  elfogadjuk   tanításodat,   hanem
   jócselekedetek is  kérsz tőlünk.  Mi már  nem Keresztelő  Jánoshoz,  hanem
   hozzád fordulunk, Jézusunk:  Mit tegyünk? Mutasd  meg nekünk, Urunk,  hogy
   mit kell tennünk üdvösségünk érdekében!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121211.mp3