[Evangelium] 2012-08-26

[Evangelium minden nap]

   2012. augusztus 26. – Évközi 21. vasárnap

   Jézus tanítványai  közül, akik  (szavait) hallották,  többen azt  mondták:
   „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
   Jézus tudta,  hogy tanítványai  méltatlankodtak  miatta, azért  így  szólt
   hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát  ha majd azt látjátok, hogy  az
   Emberfia fölmegy oda, ahol  azelőtt volt! A Lélek  az, ami életre kelt,  a
   test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.
   De vannak közöttetek,  akik nem  hisznek.” Jézus  ugyanis kezdettől  fogva
   tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
   Aztán így folytatta: „Ezért mondtam  nektek, hogy senki sem jöhet  hozzám,
   hacsak az Atya meg  nem adja neki.” Ettől  kezdve tanítványai közül  sokan
   visszahúzódtak, és többé nem jártak vele.
   Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter
   ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.
   Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
   Jn 6,60-69

   Elmélkedés:

   Az örök élet hirdetője
   Az elmúlt másfél  évben meglehetősen sokat  szerepeltek a híradásokban  az
   észak-afrikai  országok,  ahol   tüntetések,  forradalmak,   polgárháborúk
   nehezítik az  emberek  mindennapjait.  Ezeknek az  országoknak  a  vallási
   életéről kevés ismeretünk van, legfeljebb annyit tudunk róluk, hogy főként
   iszlám vallású a  népesség. A  napokban olvastam egy  kisebb tanulmányt  a
   katolikus egyház helyzetéről Tunéziában, amely nem kis meglepődésemre  egy
   virágzó közösség életét mutatta be. Csodálkozásom  oka az volt, hogy a  11
   millió lakosú országban  mindössze 25  ezer keresztény él,  de ők  valóban
   elkötelezett   módon   gyakorolják   vallásukat.   Tudnunk   kell,    hogy
   Észak-Afrikában, így a mai Tunézia területén egykor virágzó  kereszténység
   élt. A vidék számunkra talán  leghíresebb alakja Szent Ágoston püspök.  De
   itt működött  Szent  Ciprián püspök  is,  aki Karthágó  városának  egyházi
   elöljárója volt, valamint ebben a városban szenvedtek vértanúhalált  Szent
   Perpétua  és  Felicitász  asszonyok.   Az  egykor  virágzó   kereszténység
   évszázadokra megszűnt, mintha  a sivatag  homokja lepte volna  be, s  csak
   napjainkban éledezik  újra. Főként  Argentínából és  Brazíliából  érkeznek
   missziós papok  és szerzetesek.  A tunéziai  katolikusokról szóló  írásban
   nagyon  érdekesnek  tartottam,  hogy  tulajdonképpen  senki  sem  születik
   keresztény családban. A közösségnek egyetlen tagja sincs, akinek a  szülei
   keresztények volnának, gyermeküket születése után megkereszteltették volna
   és a  keresztény  hitben nevelték  volna  fel.  A közösség  tagjai  nem  a
   családjuktól kapták a  hitet, a  vallási nevelést,  hanem fiatalként  vagy
   felnőttként más módon találkoztak a kereszténységgel. Leírták például  egy
   23 éves  fiú  esetét,  aki  szó  szerint  a  következőket  mondta:  „Jézus
   Krisztusról először a televízióban hallottam.”  Egy fiatal lány pedig  ezt
   mondta: „Akkor találkoztam életemben először keresztény emberrel, amikor a
   szüleim  egy  katolikus  iskolába  küldtek   tanulni,  pedig  ők  nem   is
   keresztények.”

   A  mai  evangéliumban  arról  olvasunk,  hogy  Péter  apostol  ezt  mondja
   Jézusnak: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68).
   Jézus  Krisztushoz  egészen  különböző   utak  vezetnek.  Bármennyire   is
   furcsának tűnik  számunkra,  bizony a  világ  egyes részein  az  igazságot
   kereső emberek  más utakon  jutnak el  Istenhez, mint  mi. Kihez  mennének
   máshoz? Hol találhatnák meg  az emberi életet  boldoggá tevő tanítást,  ha
   nem Jézusnál? Ki vezethetné el őket az örök életre, ha nem Jézus Krisztus?

   Az elmúlt vasárnapokon  Jézus kafarnaumi beszédét  hallottuk az örök  élet
   kenyéréről, amely az ő teste. A beszéd először csak kérdéseket vetett  fel
   a  hallgatósában,  majd  egyesek   kételkedni  kezdtek.  Jézus   szavainak
   hatásaként sok  tanítványa  visszahúzódik, elhagyja  őt.  Távozásuk  talán
   megrendíti Jézust, de egyetlen szavát  se vonja vissza, nem finomít  azon,
   amit korábban  mondott, mert  bár kemény  beszédnek tartották  azt,  mégis
   minden szava igazság volt.

   A tanítványok távozását azonban nem  csak Jézus láthatta, hanem a  többiek
   is. Miért  marad  mégis a  Mester  mellett  a tizenkét  apostol?  Mert  ők
   szavaiban felfedezték,  hogy az  örök életre  vezető utat.  Péter  apostol
   hitvallása éppen ezt fejezi ki.  Egyedül Jézustól várhatjuk a  megváltást.
   Egyedül ő ígérheti és  adhatja meg nekünk az  örök életet. A világ  számos
   országában, így a  példaként említett Tunéziában  is a keresztény  emberek
   kisebbségben vannak,  de talán  éppen  ez a  helyzet ösztönzi  őket  arra,
   hitüket értékeljék és a  lehető legkomolyabban vegyék.  Ez a helyzet  arra
   készteti őket, hogy kereszténységükről tanúságot tegyenek egy más  vallású
   környezetben. Példájukból tanulhatnak mindazok,  akik szerte a világon  az
   örök élet igéit hirdető Jézust keresik. Példájukból tanulhatunk mi is,  ha
   valóban él bennünk az örök élet vágya.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy  szükség
   van evangéliumod jó magjára, amely  termést hozhat az emberi szívekben.  A
   te  szeretetedet  akarjuk  viszonozni  és  sugározni  embertársaink  felé.
   Támogass és  lelkesíts bennünket,  hogy ne  féljünk tanúságot  tenni a  te
   tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti  az
   Igazságot. Segítsd munkánkat  és szolgálatunkat,  hiszen minden  növekedés
   egyedül neked  köszönhető! Segíts  minket, hogy  az evangéliumhoz  méltóan
   éljünk!