[Evangelium] 2012-08-25

[Evangelium minden nap]

   2012. augusztus 25. – Szombat

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken és  hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De Atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És Tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak  felé
   irányuló szeretet a legfőbb parancs,  a mai evangéliumban azzal  folytatja
   tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek,
   hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az
   összes törvényt,  de tetteikben  inkább a  felszínességre és  a  látványra
   törekszenek. Jézus arra kéri követőit,  hogy ne kövessék tetteikben ezt  a
   farizeusi lelkületet.  Jézus  problémája  elsősorban az,  hogy  inkább  az
   emberek  tetszését  keresik  a  farizeusok  bizonyos  külső   cselekedetek
   megtartásával, és nem Isten kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe  írt
   belső törvény  szerint élnek.  Könnyen észrevesszük  másokban a  farizeusi
   lelkületet és hamar fel szoktunk háborodni az ilyen magatartáson. De vajon
   észrevesszük-e a bennünk élő farizeust?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk,  világunk  tele  van  gyűlölettel,  előítélettel,  egymás
   elutasításával. Add, hogy  nyitottak lehessünk  minden emberi  nyomorúság,
   elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk
   embertársainkat,  akik  ugyanazon  az  úton  járnak,  s  akikkel  az  úton
   találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk,  segítségre
   szorulunk magunk  is.  Jézus  nem  megy  el  mellettünk,  hanem  sebeinket
   bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!