[Evangelium] 2012-08-06

[Evangelium minden nap]

   2012. augusztus 6. – Hétfő, Urunk színeváltozása

   Abban az  időben: Jézus  maga mellé  vette Pétert,  Jakabot és  testvérét,
   Jánost, s külön velük fölment  egy magas hegyre. Ott elváltozott  előttük:
   az arca ragyogni kezdett,  mint a nap, a  ruhája pedig vakító fehér  lett,
   mint  a  fény.  És   íme,  megjelent  nekik   Mózes  és  Illés:   Jézussal
   beszélgettek. Ekkor  Péter  így  szólt  Jézushoz:  „Uram,  jó  nekünk  itt
   lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet
   és Illésnek egyet!”  Még beszélt,  amikor íme, fényes  felhő borította  el
   őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben
   kedvem telik.  Őt  hallgassátok!”  Ennek hallatára  a  tanítványok  földre
   borultak és nagyon  megrémültek. De Jézus  odament hozzájuk,  megérintette
   őket, és  ezt  mondta: „Keljetek  fel  és ne  féljetek!”  Amikor  szemüket
   fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus
   a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a
   holtak közül fel nem támad!”
   Mt 17,1-9

   Elmélkedés:

   Az egyház igehirdetési hagyományainak megfelelően párhuzamba állíthatjuk a
   színeváltozás eseményét a  Getszemáni-kertben történtekkel.  Jézus most  a
   Tábor-hegyre, a  másik  esetben  az  Olajfák  hegyére  ment  fel.  Mindkét
   alkalommal magával  viszi  három  kiválasztott  apostolát,  s  mindkétszer
   imádkozott.  E   hasonlóságok   miatt   nyugodtan   mondhatjuk,   hogy   a
   színeváltozás előrevetíti  Jézus szenvedését,  amely a  Getszemáni-kertben
   történt vérrel verítékezésével vette kezdetét. A színeváltozás  ugyanakkor
   előrevetíti  Jézus  feltámadását  is.  Most  is  megdicsőült,  átváltozott
   alakban mutatta  meg  magát  az  apostoloknak, és  a  feltámadáskor  is  a
   megdicsőült testben megjelenő Jézussal találkozhatnak a feltámadás  tanúi.
   E párhuzamot erősíti,  hogy Máté  és Lukács evangélista  írása szerint  az
   apostoloknak  a   feltámadás  napjáig   nem  volt   szabad  beszélniük   a
   színeváltozásról.  A   szenvedésekben   által   részesedhetünk   az   örök
   dicsőségben.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
   Szentlelkednek harmata  nem  öntözi  és szereteted  sugara  nem  melegíti;
   kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
   Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.