[Evangelium] 2012-08-05

[Evangelium minden nap]

   2012. augusztus 5. – Évközi 18. vasárnap

   Abban az időben:  Amikor a  nép nem  találta Jézust,  sem a  tanítványait,
   bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor
   a tó túlsó partján megtalálták,  megkérdezték tőle: „Mester, mikor  jöttél
   ide?”
   „Bizony, bizony, mondom nektek  – felelte Jézus  –, nem azért  kerestetek,
   mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.
   Ne olyan eledelért  fáradozzatok, amely megromlik,  hanem olyanért,  amely
   megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek – őt ugyanis az  Atya
   igazolta.”
   Erre  megkérdezték  tőle:  „Mit  tegyünk,  hogy  Istennek  tetsző   dolgot
   cselekedjünk?” „Istennek  az  tetszik –  válaszolta  Jézus –,  ha  hisztek
   abban, akit küldött.”
   De ők így  folytatták: „Hát te  milyen csodajelet teszel,  hogy lássuk  és
   higgyünk neked? Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a pusztában,  amint
   az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
   Jézus erre  így szólt:  „Bizony, bizony,  mondom nektek:  Nem Mózes  adott
   nektek kenyeret az égből, hanem Atyám  adja nektek az igazi égi  kenyeret.
   Mert az az  Isten kenyere,  aki alászállt  az égből,  és aki  életet ad  a
   világnak.”
   Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
   „Én vagyok az élet kenyere  – felelte Jézus. –  Aki hozzám jön, többé  nem
   éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.”
   Jn 6,24-35

   Elmélkedés:

   Az élet kenyere
   Az elmúlt vasárnap a csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését olvastuk  az
   evangéliumban.  A  csoda  folytatásaként   Jézus  beszédet  mond  az   Élő
   Kenyérről, amelyet ő ad az embereknek. Ennek első részletét halottuk a mai
   evangéliumban.

   Érdemes odafigyelnünk  arra  a  mozzanatra,  hogy  olyan  emberek  keresik
   Jézust, akik  ettek  az  általa megszaporított  kenyérből,  azaz  részesei
   voltak a csodának.  Talán újabb kenyér-csodát  vártak? Vagy esetleg  annak
   szavait,  tanítását   akarták  hallgatni,   aki  a   csodát  tette?   Vagy
   megsejtették a csoda mélyebb jelentését?  Nem tudhatjuk. Az viszont  igaz,
   hogy a  kenyérből  való evés  felkeltette  bennük a  vágyat,  hogy  Jézust
   keressék   és   jobban   megismerjék.   Ugyanezt   Jézus   oldaláról   úgy
   fogalmazhatjuk meg,  hogy  olyan embereknek  beszél  az általa  adott  élő
   kenyérről, akik jelen  voltak a kenyérszaporításkor.  Nekik tehát már  van
   ismeretük arról, hogy Jézus kenyeret tud adni akár sok ezer ember  számára
   is, így  ők könnyebben  megérthetik azt,  hogy miként  adja az  örök  élet
   kenyerét, saját testét a kenyérben  táplálékul az embereknek. A  kenyérről
   szóló  emberi  tapasztalat  és  a  kenyérről  szóló  isteni  tanítás   így
   kapcsolódik össze.  Akinek  ugyanis  nincs tapasztalata  a  kenyérről,  az
   aligha fogja megérteni a lelki  kenyérről szóló tanítást. És hiába  mondja
   valaki azt, hogy értelmével felfogja a Krisztus által adott lelki táplálék
   lényegét, ha ő maga nem táplálkozik abból.

   Beszédében Jézus  a  következő  kijelentést  teszi:  „Ne  olyan  eledelért
   fáradozzatok, amely  megromlik, hanem  olyanért,  amely megmarad  az  örök
   életre. Ezt az Emberfia adja nektek” (Jn 6,27). Egyértelmű, hogy Jézus itt
   már nap az előzi  napon tett csodájáról, a  földi kenyérről beszél,  hanem
   arról a kenyérről, amit az utolsó vacsorán ad majd apostolainak, s amelyet
   ezen utolsó vacsora és  az Úr keresztáldozata  és feltámadása emlékére  az
   egyház  minden  szentmisében  ünnepel,   azaz  az  Oltáriszentségről.   Az
   eucharisztikus kenyér  három jellegzetességét  ismerjük meg  e  szavakból.
   Elsőként azt, hogy nem romlandó. A földi kenyér egy idő után  megromolhat,
   ha  nem   fogyasztják   el.   A   helytelen   tárolás   miatt   megszárad,
   megpenészesedik, ehetetlenné, élvezhetetlenné válik. Krisztus kenyere  nem
   romlandó, és ezt  lelki értelemben kell  vennünk. Mindig  rendelkezésünkre
   áll, mindig fogyasztható, mindig magunkhoz  vehető. Krisztus jelen van  az
   átváltoztatott kenyérben  és jelenléte  nem időleges.  A második  lényeges
   dolog, hogy  Krisztus kenyere  az örök  élet tápláléka.  A földi  kenyeret
   azért fogyasztjuk, hogy testünket tápláljuk, ne haljunk éhen, hanem életbe
   maradjunk.  Az  Oltáriszentség  viszont  nem  földi  életben  maradásunkat
   szolgálja, hanem az  örök életet jelenti  számunkra. Ha Krisztus  testével
   táplálkozunk, eljuthatunk az örök életre. A harmadik fontos jellemző pedig
   az, hogy ezért nem kell fáradoznunk,  hanem Krisztus adja nekünk. A  földi
   kenyérért az ember dolgozik, fáradozik. Régen az emberek maguk végezték  a
   vetés, az aratást, az őrlést és a  kenyér sütését is, s ezért jól  tudták,
   hogy mennyit kell fáradni azért, hogy kenyér kerüljön az asztalra. Ma  már
   ezeket a munkákat nem magunk végezzük, könnyen leemeljük a friss  kenyeret
   a boltok polcairól. Közvetve viszont mégis meg kell dolgoznunk a kenyérét,
   hiszen a munkánkkal keressük meg azt a pénzt, amin meg tudjuk vásárolni  a
   kenyeret.  Az  örök  élet  kenyerét  ezzel  szemben  az  Úr  adja  nekünk,
   ajándékként. Cserébe nem kétkezi munkánkat kéri, hanem életünk áldozatát.

   A következő  vasárnapokon  Jézus  beszéde  folytatásaként  újabb  dolgokat
   tudunk majd meg az általa adott kenyérről, ezért most ne szaladjunk  elébe
   a tanításnak. Befejezésként csupán azt a gondolatot vigyük haza, hogy  hit
   nélkül nem érthetjük meg Jézus szavait  és azt sem fogjuk értékelni,  hogy
   milyen nagy ajándékot kapunk tőle az Oltáriszentségben.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi  szavaink
   nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel  és
   bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a  mi
   üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért,  mert
   gondunkat viseled  és  segítesz minket,  hogy  eljussunk az  üdvösség  re.
   Szeretnénk, ha tanításod j ó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig
   nyitott szívvel hallgassunk  téged és tanításodat  életre váltsuk!  Segíts
   minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!