[Evangelium] 2012-04-30

[Evangelium minden nap]

   2012. április 30. - Hétfő

   Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
   kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
   viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
   juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
   Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
   hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
   nem ismerik.”
   Jézus ezt a hasonlatot  mondta nekik, de ők  nem értették meg, hogy  miről
   beszél. Jézus  ezért így  folytatta: „Bizony,  bizony, mondom  nektek:  Én
   vagyok az ajtó  a juhok  számára. Akik  előttem jöttek,  azok tolvajok  és
   rablók. Nem is  hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok  az ajtó: aki  rajtam
   keresztül megy be, az  üdvözül, ki- és bejár,  s legelőre talál. A  tolvaj
   csak azért jön, hogy  lopjon, öljön és pusztítson.  Én azért jöttem,  hogy
   életük legyen, és bőségben legyen.”
   Jn 10,1-10

   Elmélkedés:

   Az evangéliumok szerint Jézus több példabeszédben is pásztorhoz hasonlítja
   magát, a benne hívőket pedig bárányokhoz. A mi személyes kapcsolatunkra is
   érvényes ez a  hasonlat, hiszen az  Úr jó pásztorként  vezet minket, az  ő
   bárányait. Félreértés  volna azt  gondolni, hogy  Jézus azt  akarja,  hogy
   „bárgyú birkák”  legyünk, akikben  nincs semmi  önállóság, s  csupán  arra
   képesek, hogy együtt legyenek a  nyájjal. Jézus ugyanis olyan  pásztorunk,
   aki jól ismer  minket, „nevünkön  szólít”, törődik  velünk és  gondoskodik
   rólunk. A  hasonlat  azt  jelenti számunkra,  hogy  engedelmesen  követjük
   Jézust és megőrizzük a Vele  való közösséget. Nem idegen számunkra,  hanem
   jól ismerjük szavát, hangját, tanítását. Hallgatunk rá, mert tudjuk,  hogy
   az örök élet felé vezet minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, mivel  te  a lelkünkben  laksz,  a te  imád  a miénk  is,  én  pedig
   szeretnék abban szüntelenül  részt venni;  ezért lelkem  kis edényként  az
   élet e forrása  alá tartom, és  hogy ezt tovább  tudjam adni a  lelkeknek,
   hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.