[Evangelium] 2012-04-29

[Evangelium minden nap]

   2012. április 29. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben Jézus  így szólt: „Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor
   életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok
   nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a
   farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut
   el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
   enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  – mint ahogy az Atya ismer  engem,
   és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
   amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni
   fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az
   Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
   tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van
   rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
   Jn 10,11-18

   Elmélkedés:

   Isten szeretetének képviselői
   A Papi Hivatások  Világnapján régi  szokás szerint  a papnevelő  intézetek
   növendékei országszerte elmennek a plébániákra, hogy hivatásukról tegyenek
   tanúságot. Ilyenkor a kispapok nem csupán a szentmiséken szoktak beszélni,
   hanem találkoznak a  fiatalokkal és gyerekekkel  is. Annak idején,  kispap
   koromban én is  voltam több  helyen, s  emlékszem, hogy  a gyerekek  arról
   kérdeztek, hogy miért leszek pap, hogyan döntöttem el, hogy pap leszek.  A
   mostani kispapok elmondása szerint  nekik ugyanezeket a kérdéseket  teszik
   fel mostanában. Tavaly azonban a  szokásos kérdések mellett megjelent  egy
   új kérdés is. Ne törje senki a fejét, mert aligha lehet kitalálni.  Inkább
   elárulom: Tud-e az atya gördeszkázni?  Könnyű kitalálni, hogy Zoltán  atya
   bemutatójának köszönhető ez a kérdés,  amelyre a válasz egyértelmű:  rajta
   kívül talán egyetlen  pap sem  tud gördeszkázni,  de nincs  rá szükség.  A
   világ számára érdekes dolog  volt, hogy valaki reverendában  gördeszkázik,
   de ennek valójában nem sok köze  van a papi hivatáshoz, legfeljebb  annyi,
   hogy minden pap  a saját képességeivel  igyekszik megnyerni az  embereket.
   Érdemes arra is gondolnunk, hogy mi lett a gördeszkázás eredménye?  Nagyon
   egyszerűsítve adok  választ: Három  gyerek  elhatározta, hogy  misére  fog
   járni és  háromezer gyereknek  megjött  a kedve  a gördeszkázáshoz.  Ha  a
   számok éppen fordítva lettek volna, akkor örülhetnénk az eredménynek, de a
   média más irányba segítette a különleges produkciót.

   Ma, a  Papi  Hivatások  Világnapján azzal  a  szándékkal  ünneplünk,  hogy
   mindannyian hálát adjunk  Istennek papainkért, akik  a papszentelés  révén
   szent hatalmat  kaptak,  hogy  Krisztus  nevében  és  az  Ő  tekintélyével
   szolgálják az embereket. A papi hatalom tehát nem uralkodást jelent, hanem
   szeretettel végzett szolgálatot, amely akkor  hiteles, ha a pap  mindenben
   hasonlít Jézushoz, a jó  pásztorhoz. Mit jelent  számunkra, számomra ez  a
   hasonlóság.   Papként   mindenekelőtt   a   mindennapi   szentmiséből,   a
   szentáldozásból, mint kimeríthetetlen forrásból merítek erőt lelkipásztori
   szolgálatomhoz. Ehhez jön a rendszeresen, naponta végzett imádság, amely a
   személyes megszentelődés  eszköze, ugyanakkor  a rám  bízottakért  végzett
   imádság is. Krisztus tanításának, azaz az evangéliumnak a  tanulmányozása,
   a róla való elmélkedés a harmadik forrás, amely segít abban, hogy életemet
   az ő életéhez  igazítsam. Ezek  azok az  alappillérek, amelyeken  nyugszik
   minden pap  hivatása. Krisztussal  élünk,  Krisztustól tanulunk,  hogy  őt
   hirdethessük szavainkkal és életünkkel  egyaránt. Nem szórakozásra és  nem
   gördeszkázásra akarjuk tanítani a gyerekeket és a fiatalokat, hanem  arra,
   hogy éljenek Krisztushoz és az ő evangéliumához méltóan.

   A hívek,  az  emberek sok  esetben  azt várják  tőlünk,  hogy  elvégezzünk
   bizonyos   feladatokat.   Tartsunk   szentmisét,   kereszteljük   meg   az
   újszülötteket,  áldjuk  meg  a  házasulandókat,  gyóntassunk  és  tartsunk
   hittanórákat, végezzük a  temetési szertartást.  Ha pedig  van még  időnk,
   szervezzünk közösségi programokat, irányítsuk a templomok felújítását és a
   karitatív tevékenységet.  A  pap  ennél  többet  akar  adni.  A  felsorolt
   tevékenységeivel és minden egyéb más munkájával, sőt, egész életével Isten
   szeretetét közvetíti az emberek felé. Vegyük észre Isten szeretetét, amely
   a papok szolgálata által árad ki az emberekre. És legyünk hálásak ezért  a
   szeretetért! Istennek mondjunk hálát ezért a szeretetért!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat,  és
   fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd  őket
   a  közösségbe.  Ismered  és  nevén  szólítod  mindazokat,  akik  nyájadhoz
   tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért,
   az emberekért.  Hívj  fiatalokat  a papságra,  hogy  téged  követve  egész
   életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy
   a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!