[Evangelium] 2012-04-24

[Evangelium minden nap]

   2012. április 24. - Kedd

   Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
   hozzá a  tömegből:  „Hadd lássuk,  milyen  csodát művelsz,  hogy  higgyünk
   neked! Mit tudsz tenni?  Atyáink mannát ettek a  pusztában, amint az  írás
   mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt:  „Bizony,
   bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
   az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
   és életet ad a világnak.”  „Uram – kiáltották –,  add nekünk mindig ezt  a
   kenyeret!” Jézus így  válaszolt: „Én  vagyok az élet  kenyere. Aki  hozzám
   jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
   Jn 6,30-35

   Elmélkedés:

   A csodálatos  kenyérszaporítás különleges  eseménye nem  volt elég  a  nép
   számára és olyan újabb jelet  követelnek Jézustól, amely alapján  hihetnek
   benne. Milyen szándék lehet a követelés hátterében? Ha jó szándékú volt  a
   kérés, akkor valóban hinni akartak az emberek. Ha viszont rossz szándékkal
   kérték ezt, akkor csak próbára akarták tenni Jézust és abban bíztak,  hogy
   nem tud csodát  tenni és  kudarcot vall.  Talán ez  utóbbi a  valószínűbb,
   hiszen Jézus nem teljesíti a kérést. Ennek az lehet az oka, hogy Jézus nem
   a csodaváró  emberi elvárásoknak  akar megfelelni,  hanem mindig  az  Atya
   akaratát teljesíti. Jézus ugyan újabb csodát  nem tesz, de tanítást ad  az
   igazi mennyei kenyérről, amelyet az Atya  ad az embereknek. Ez a kenyér  Ő
   maga,  az  Ő  valóságos  teste,  amelyet  az  Oltáriszentségben   vehetünk
   magunkhoz, mint az élet kenyerét és az örök élet táplálékát.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a
   keresztségben  Krisztus   bennünket   magáénak  fogadott,   és   önmagával
   egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb  a
   múltbeli  és  jelenlegi  különbségeinknél,   melyek  egyházainkat  ma   is
   elválasztják. Szerető Istenünk!  Köszönjük Neked,  hogy Krisztusban  eggyé
   tettél bennünket. Adj  nekünk felismerést és  bátorságot, hogy  egyházadat
   egységben és szeretetben  építhessük. Add, hogy  életünkkel és  egyházaink
   szolgálatával a Te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot.