[Evangelium] 2012-04-18

[Evangelium minden nap]

   2012. április 18. - Szerda

   Abban az időben így  tanított Jézus: „Úgy szerette  Isten a világot,  hogy
   egyszülött Fiát adta oda, hogy aki  benne hisz, el ne vesszen, hanem  örök
   élete legyen.  Isten nem  azért küldte  Fiát a  világba, hogy  elítélje  a
   világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
   ítélet alá, de aki nem  hisz, az már ítéletet  vont magára, mert nem  hitt
   Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de  az
   emberek jobban szerették a sötétséget,  mint a világosságot, mert  tetteik
   gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
   és nem  megy  a világosságra,  nehogy  napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki
   azonban  az  igazságot  cselekszi,   a  világosságra  megy,  hadd   jusson
   nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
   Jn 3,16-21

   Elmélkedés:

   Az  elmúlt  napokban  már  elmélkedtünk   arról,  hogy  a  hit  az   Isten
   megismerésének az útja,  amely úton  Őt, mint  legfőbb igazságot  ismerjük
   meg. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága  a
   szeretet,  sőt,   Ő  maga   a  szeretet.   János  apostol   írja   mintegy
   vallomásszerűen:  „Megismertük   a  szeretetet,   amellyel  Isten   szeret
   bennünket, és mi hittünk a  szeretetnek” (Jn 4,16). Isten szeretete  akkor
   éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi  Jézust, a Fiút a világba és  ő
   feláldozza magát a kereszten. Amikor  hiszünk a Jézus kereszthalálában  és
   feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik
   meg számunkra, a hit útja, amely számunkra is a halálon és a  feltámadáson
   keresztül az örök életre vezet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm Neked  mindazt, amivel  mindennap
   elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
   ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél
   azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
   sokan nem szeretnek  Téged? Szent kegyelmeddel  eltökélem, hogy  amennyire
   csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.