[Evangelium] 2012-04-17

[Evangelium minden nap]

   2012. április 17. - Kedd

   Abban az időben: Nikodémus éjnek  idején felkereste Jézust, aki így  szólt
   hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek!  A
   szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
   és hová megy.  Így van  ez mindenkivel,  aki a  Lélekből született.”  Erre
   Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges  ez?” Jézus így válaszolt  neki:
   „Te Izrael népének  tanítója vagy,  és nem érted  ezeket? Bizony,  bizony,
   mondom neked, hogy  arról beszélünk,  amit tudunk;  és arról  tanúskodunk,
   amit látunk.  De  a  mi  tanúságtételünket nem  fogadjátok  el.  Ha  földi
   dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
   ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek?  Senki sem ment föl a  mennybe,
   csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
   a kígyót  a pusztában,  úgy fogják  felmagasztalni az  Emberfiát is,  hogy
   mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
   Jn 3,7-15

   Elmélkedés:

   Mai evangéliumi szakaszunkban Jézus folytatja beszélgetését  Nikodémussal,
   akit továbbvezet a hit útján. Ezen az úton a következő állomás, amikor  az
   ember  elfogadja  Isten  tanúskodását.   Értelmi  megismerésünk  itt   már
   korlátokba ütközik, amelyet csak  a hit révén győzhetünk  le. A hit  Isten
   titkainak  a  megismerését  kínálja  számunkra,  amely  azért   lehetséges
   számunkra, mert Isten kinyilatkoztatja magát nekünk. A hit Isten  ajándéka
   és az ő  tanúskodásán alapszik. Isten  Lelke világosítja meg  értelmünket,
   hogy  felismerjük   és  bizalommal   elfogadjuk  a   számunkra   felkínált
   üdvösséget. Az isteni üdvözítő szándék Jézus személyében tárul nekünk, aki
   a kegyelmet közvetíti számunkra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, te  akartad, hogy  az én  megváltásom a  te lelked  halálküzdelmével
   kezdődjék. Én pedig az általam és  az emberek által elkövetett sok  sértés
   helyrehozásaként ma elkezdem neked szentelni a lelkemet. Formálj  belőlem,
   ó, Uram,  amit akarsz:  minden fönntartás  nélkül rád  bízom magam.  Neked
   szentelem akaratomat:  tedd mindig  azonossá  a tiéddel.  Neked  szentelem
   emlékezetemet, hogy mindig emlékezzék  rád; értelmemet, hogy mindig  veled
   foglalkozzon.