[Evangelium] 2012-04-07

[Evangelium minden nap]

   2012. április 7. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   Amikor elmúlt a  szombat, Mária  Magdolna, Mária, Jakab  anyja és  Szalóme
   drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus  holttestét.
   A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
   mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk  elhengeríteni a követ a sír  bejárata
   elől?” De amikor  odanéztek, látták, hogy  a kő el  van hengerítve,  pedig
   igen nagy  volt. Bementek  a sírba,  és egy  fehér ruhába  öltözött  ifjút
   láttak, amint ott ült jobb  felől. Megrémültek, de az megszólította  őket:
   „Ne  féljetek!  Ti  a  keresztre  feszített  názáreti  Jézust   keresitek.
   Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
   és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
   meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
   Mk 16,1-7

   Elmélkedés:

   Váratlan fordulat
   Az  evangéliumokat  figyelmesen  olvasva  Jézus  embersége  és   istensége
   egyaránt  elénk  tárul.  Megismerjük  emberi  születésének   körülményeit,
   ugyanakkor kinyilatkoztatást kapunk arról,  hogy a mennyei Atya  küldötte.
   Találkozhatunk az emberrel, aki  korának más tanítóihoz hasonlóan  tanítja
   az embereket, ugyanakkor tanításában  felfedezhetjük az isteni  tekintélyt
   és igazságot. Bölcsessége felülmúlja az emberi képességeket, sokszor olyan
   válaszokat ad kérdezőinek, amire  más emberek sosem gondolnának.  Csodáit,
   gyógyításainak eredményeit megtapasztalhatták  kortársai, de nem  mindenki
   látta meg bennük az isteni irgalmasság jeleit. Ahhoz, hogy emberségén  túl
   valaki istenségét  is  elismerje, hitre  van  szükség. A  húsvéti  esemény
   helyes értelmezésének is  ez a fordulópontja.  Szenvedését és halálát  hit
   nélkül nem  lehet megérteni,  nem  lehet benne  értelmet találni,  nem  is
   beszélve feltámadásáról, amely hitünk egyik központi titka.

   Földi élete és  azon belül  nyilvános működésének  három esztendeje  alatt
   Jézus számos olyan dolgot tett és tanított, amely magyarázatra szorult, és
   ez az  értelmezés néha  nem kis  gondot okozott  az első  keresztényeknek,
   köztük mindenekelőtt maguknak az  apostoloknak. Halála után néhány  nappal
   pedig  olyan  események   történnek,  amelyek   még  inkább   magyarázatra
   szorulnak, azaz az  apostoloknak és  a tanítványoknak  nem állt  érdekükbe
   olyan dolgokat kitalálniuk,  amelyeket sokszor maguk  sem értettek.  Jézus
   feltámadása és  azt követően  feltámadt testében  való megjelenései  olyan
   különleges események, amelyek hit nélkül értelmezhetetlenek.

   Az  evangéliumokban  az  első  húsvéti  beszámolók  az  üres  sírról,   az
   elhengerített kőről, angyal  kinézetű személyekről és  a halott  Krisztust
   kereső személyekről szólnak. de Krisztus még nem szerepel bennünk. Először
   csak olyan  jelekkel  találkozunk, amely  különleges  isteni  beavatkozást
   sejtetnek.  Jézus  holttestének  eltűnése   váratlan  fordulatot  hoz   az
   események sodrába. Erre  még az apostolok  sem számítottak. Nem  gondoltak
   arra, hogy a kereszthalál és a  temetés után történhet még valami.  Ezután
   következnek a feltámadt Jézus jelenései az asszonyoknak, az  apostoloknak,
   majd a  tanítványok nagyobb  közösségének. Az  evangéliumok nem  csupán  a
   találkozásokat mutatják  be, hanem  a feltámadt  Krisztus  megjelenéseiről
   szóló beszámolókból elénk tárul, hogy  miként fejlődik mindazok hite,  aki
   küldetést kapnak arra, hogy a feltámadás hirdetői legyenek.

   Az apostoli igehirdetés és a kezdődő egyház tanúságtétele nem csupán Jézus
   feltámadásáról  szól,  hanem  haláláról  és  feltámadásáról.  A  krisztusi
   megbízottak helyesen ismerték fel e  kettő szoros kapcsolatát és  helyesen
   ismerték fel mindkettőben a mennyei Atya szándékát és cselekedetét.  Éppen
   ezért az Egyház igehirdetése  még a húsvéti  ünnep alkalmával sem  szólhat
   csupán a  feltámadásról és  a  feltámadás általi  megdicsőülésről,  hiszen
   ehhez a szenvedésen  és a halálon  át vezetett az  út. Bizonyára  sokaknak
   tetszene, ha  a történetnek  csak a  könnyebb oldala  vonatkozna rájuk,  s
   életük végén kereszthordozás, szenvedés és halál nélkül besétálhatnának az
   üdvösségre. De  ilyen nincs,  mert a  kereszt nélküli  út egészen  máshová
   vezet. A húsvéti ünnep erősítse bennünk a hitet! A krisztus  feltámadásába
   vetett hitet és azt, hogy számunkra is van feltámadás!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Húsvéti szekvencia
   A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
   Krisztus ártatlan Bárány:
   vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
   Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
   élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
   Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
   „Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
   angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
   Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek.”
   Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
   Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!