[Evangelium] Fontos infó, kérjük olvassa el! - Nagycsütörtök, 2012. április 5.

[Evangelium minden nap]

Kedves Olvasóink!

A nagycsütörtöki napi evangéliumot most szerverünk meghibásodása
miatt küldjük korábban. A szöveg megjelenése/tördelése a megszokotthoz 
képest most eltérhet, ezért szíves türelmüket kérjük.

Reméljük, hogy nagypéntek reggel már a szokásos időben tudjuk majd 
küldeni. Amennyiben másképp alakul, és érkezik meg az evangélium 
nagypéntek reggel a szokásos időben, akkor szintén szíves türelmüket 
kérjük!

Kérjük, hogy az üzemzavarral kapcsolatban NE küldjenek számunkra
e-mailt, mert nincs idő megválaszolni.

Üdvözlettel,
Horváth István Sándor atya nevében is:

Fehér János
rendszergazda
Napi evangélium

------------------------------------------------------


2012. április 5. – Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor 
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, 
akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora 
közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti 
Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy 
az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér 
vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy 
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, 
és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel 
meg is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te 
akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, 
mit teszek, de később majd megérted”. De Péter tiltakozott: „Az én 
lábamat ugyan meg nem mosod soha.” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak 
meg, nem lesz semmi közöd hozzám”. Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne 
csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban 
kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és 
egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta 
ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan 
tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra 
asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem 
veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az 
vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg 
kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti 
is tegyétek meg.”
Jn 13,1-15

A szeretet cselekedete

Milánóban, a Santa Maria delle Grazie-kolostor ebédlőjében található 
Leonardo da Vinci híres freskója, amely az utolsó vacsorát ábrázolja. A 
művészettörténeti elemzések szerint a kép azt a pillanatot örökíti meg, 
amikor Jézus kijelenti az apostoloknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, 
egy közületek elárul engem” (Jn 13,21). A festmény hűen tükrözi az 
apostolok megdöbbenését, amelyről az evangéliumok is beszámolnak. Vajon 
mi járhatott ebben a pillanatban Jézus fejében? Mire gondolhat egy 
ember, akit éppen elárulni készülnek? És milyen gondolatok járhattak 
Júdás fejében? Mire gondolhat az ember, akinek szívében már megszületett 
az árulás? Az utolsó vacsora nagy titka ez. Júdás tettét, Júdás árulását 
nem magyarázhatjuk a végzetszerűséggel, a sorszerűséggel. Júdás nem 
véletlenül lett áruló, mert az ember nem véletlenül válik árulóvá.
Leonardo freskóján Júdás elkülönül. Ott ül az asztalnál, a 
szeretetközösséget megjelenítő asztalnál, de mégsem tartozik már az 
apostoli közösségbe, nem tartozik a krisztusi közösségbe. Nem az 
apostolok rekesztik ki őt, hanem önmagát zárja ki a szeretetközösségből. 
Jézus részéről a szeretet mindenkinek szól, akit egykor kiválasztott 
apostolának. De Júdás kizárja magát e szeretetből, mert az áruló mindig 
önmagát zárja ki az Istennel való szeretetközösségből. Júdást nem 
érintette meg a szeretet közelsége. Nem hallotta meg a szeretet 
tanítását. Nem értékelte a szeretet cselekedeteit. Júdás nem értette meg 
a szeretet titkát, mert az árulót még a szeretet sem képes 
megváltoztatni. A többiek Mesternek és Messiásnak tartották Jézust, de 
Júdás nem tartotta annak, mert az árulónak senki és semmi nem szent, 
képes még az Istent is elárulni. Évszázadokon át ismétlődik a kérdés: 
miért árulta el Jézust? Hogyan válhatott a tanítványból áruló? Csak a 
pénzért tette? Vagy más előnyt remélt? Esetleg csalódott Jézusban és 
mást várt tőle? János evangélista az árulás okát nagyon egyszerűen írja 
le: „belészállt a sátán” (Jn 13,27), mert az árulóba mindig belészáll az 
ördög, az teszi őt árulóvá.
Az árulás tettének ellenpontja az utolsó vacsorán a szeretet 
cselekedete. Jézus kétféleképpen mutatja meg szeretetét az apostoloknak. 
A lábmosás éppoly megdöbbentő az apostolok számára, mint az árulás 
tényének közlése. Jézus szolgaként viselkedik, így ad példát arra, 
hogyan szolgálják majd tanítványai, követői embertársaikat. Amikor pedig 
a kenyeret és bort saját testeként és véreként adja az apostoloknak, 
akkor talán nem is a döbbenet, hanem az értetlenség jellemzi őket, nem 
értik teljes egészében, hogy mit jelent Jézus kijelentése. A szeretet 
egyértelmű kimutatásánál Jézus mindent maga tesz: leveszi felsőruháját, 
kendőt köt derekára, megmossa, majd megtörli a tanítványok lábát. És 
Jézus töri meg a kenyeret, ő nyújtja oda a megtört kenyeret és a bort az 
apostoloknak. Az ő példája a követendő. Nem az árulóé. Jézus példáját 
kell követnünk, mert ez a kifejezett kérése. A szeretet cselekedeteit 
gyakoroljuk embertársainkkal és a szeretet kenyerét megtörve osszuk szét 
felebarátainknak.
Az utolsó vacsorára emlékezve ma, nagycsütörtök este az árulás és a 
szeretet cselekedetét láttuk. Menthetetlenül árulóvá válunk, a szeretet 
árulóivá, Isten árulóivá, emberi méltóságunk árulóivá, ha engedjük, hogy 
belénk szálljon a sátán. Ha Isten él bennünk, ha Isten Lelke száll 
belénk, akkor a szeretet fog bennünk élni.
Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Isteni szereteted örök jeleként kenyérben, élő 
kenyérben adod nekünk önmagadat. Légy mindennapi kenyerünk, lelki 
táplálékunk, hogy megérezzük a szeretet igazi ízét és erejét! Áldozatod, 
halálod és feltámadásod irántunk való szeretetedről tanúskodik. Segíts 
minket, hogy mindenkor szeretetedben éljünk!