[Evangelium] 2011-09-13

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 13. - Kedd

   Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett,
   halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan
   kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és
   így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és
   megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt:
   „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett.
   Ekkor Jézus átadta őt anyjának.
   Lk 7,11-17


   Elmélkedés:
   A tegnapi evangéliumban Jézus egy halálán lévő embert gyógyított meg, a
   maiban pedig egy halottat támaszt fel. A százados esetében egy férfi
   kérésére, az ifjúnál pedig édesanyja, egy nő érdekében cselekszik. Mind
   a pogányokkal való érintkezés, mind a halottak megérintése tisztátalan
   tett volt a zsidó törvények szerint, de Jézus mindkét esetben
   megszünteti a határt a tisztátalan és a tiszta között, mert a
   jócselekedet ezt megkívánja. Jézus örömhíre ugyanis nem ismer
   határokat, nem lehet korlátok közé szorítani, hanem minden emberhez
   szól. A jótettek sem korlátozódnak egyesekre, hanem bárkivel
   megtörténhetnek, aki hisz Jézusban és elismeri azt, hogy szüksége van
   az isteni segítségre.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy
   biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig
   időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy
   minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem
   álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak
   találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni,
   mintha Téged; hallgatnálak, és Neked segítenék!