[Evangelium] 2011-09-09

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 9. - Péntek

   Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
   „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
   gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
   amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
   szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
   mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
   holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki
   előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a
   szálkát embertársad szeméből.”
   Lk 6,39-42


   Elmélkedés:
   Gyakran előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy
   dühös volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán
   elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a
   szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának
   felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen,
   sajnos sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik
   bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Lelki
   megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink
   bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk
   megtisztítása az első.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Hálát adunk neked, Atyánknak,
   az életért és az ismeretért,
   amelyet nekünk, szolgáidnak
   Krisztus által kinyilatkoztattál;
   dicsőség legyen neked mindörökké!
   (Ókeresztény ima)