[Evangelium] 2011-09-05

[Evangelium minden nap]

   2011. szeptember 5. – Hétfő, Kalkuttai Boldog Teréz

   Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
   farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
   okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
   Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a
   középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem
   tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
   pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
   „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
   esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
   tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11


   Elmélkedés:
   Jézus korában a szombati napon nem volt szabad dolgoznia senkinek, s ez
   a törvény elsősorban a fizikai munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen
   érthető számunkra, hogy egy beteg ember meggyógyítását miért lehetett
   olyan munkának vagy tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad
   szombaton megtenni. A történet érdekessége, hogy esztelen haragra
   gerjednek a vádlók. Vajon miért?
   A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
   Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
   nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
   mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
   Jézus tehát nem tesz semmit, amivel megszegné a szombatot, hanem csak
   egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy nyújtsa ki a kezét, s amikor ő
   ezt megteszi, akkor bekövetkezik a csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit,
   ezért „esztelen harag” szállja meg azokat, akik vádolni akarták.
   A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
   akadályozhatják meg Jézus a jócselekedetek és gyógyítások
   végrehajtásában. Készek vagyunk-e a jótettekre?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, akarod a kezemet,
   hogy ez a nap a rászoruló szegények
   és betegek megsegítésével teljen el?
   Uram, neked adom ma a kezemet.
   Uram, akarod a lábamat,
   hogy a mai nap azok látogatásával teljen,
   akiknek barátra van szükségük?
   Uram, neked adom ma a lábamat.
   Uram, akarod a hangomat,
   hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal,
   akik a szeretet szavát szomjazzák?
   Uram, neked adom ma a hangomat.
   Uram, akarod a szívemet,
   hogy ez a nap a magányosok
   szeretetével múljon el,
   mert hiszen ők is emberek?
   Uram, ma neked adom a szívemet.
   Kalkuttai Boldog Teréz