[Evangelium] 2011-10-24

[Evangelium minden nap]

   2011. október 24. - Hétfő

   Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit  a
   betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
   hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta,  magához
   hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben
   rátette a kezét. Az  rögtön felegyenesedett, és  dicsőítette az Istent.  A
   zsinagóga  elöljárója   méltatlankodott   azért,  hogy   Jézus   szombaton
   gyógyított, és a  sokasághoz fordult:  „Hat napotok van  a munkára.  Akkor
   jöjjetek gyógyulást  keresni,  ne  szombaton!” Jézus  feléje  fordult,  és
   megfelelt neki: „Képmutatók!  Van-e köztetek egy  is, aki nem  oldja el  a
   jászoltól ökrét vagy szamarát  szombati napon, hogy megitassa?  Ábrahámnak
   ezt a lányát pedig a sátán  tartotta megkötözve immár tizennyolc éve.  Nem
   kellett-e őt  feloldani  kötelékétől  akár  szombaton  is?”  Ellenfelei  e
   szavakra szégyenükben  elpirultak. A  nép  pedig örvendezett,  hogy  Jézus
   ilyen csodát művelt.
   Lk 13,10-17

   Elmélkedés:

   A mai evangélium, amely a 18 éve beteg asszony meggyógyításán keresztül  a
   gyakorlatban mutatja be  Isten Országának  eljövetelét és  megvalósulását,
   megelőzi  az  Országról   szóló  példabeszédeket   (Lk  13,18-21).   Isten
   Országának közelségét  az  emberek  nem  csak  Jézus  tanításán  keresztül
   ismerhetik meg, hanem  a tanítást  megerősítő csodák által  is. Jézus  egy
   asszonnyal, egy nővel tesz csodát, akik  abban a korban ki voltak zárva  a
   zsinagógai istentiszteletből, s  ezzel azt mutatja,  hogy az Ő  országában
   mindenki részesedhet az isteni jótéteményekből. A gyógyítással és a kegyes
   cselekedettel Jézus egyúttal rámutat a szombat megtartásának lényegére is.
   A zsidó vezetők szinte mindent megtiltottak, szombaton nem volt szabad sem
   jót, sem  rosszat tenni.  Jézus szerint  a szombati  nap  megszenteléséhez
   szorosan kapcsolódik  az irgalmasság  gyakorlása. Nem  kell tehát  ezen  a
   napon megtiltani  a jócselekedeteket,  hanem éppen  ezek megtételére  kell
   ösztönözni az embereket.
   A mi  vasárnapunkhoz, a  keresztények feltámadás  ünnepéhez is  és  minden
   napunkhoz  hozzátartozik  rászoruló  embertársaink  megsegítése.  Ha   ezt
   tesszük, örvendezni fog a világ, amely az irgalmasság cselekedeteit  látva
   Isten jelenlétét tapasztalhatja meg.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy  fényre
   gyúl mind, hogy  Téged követ, szolgál  Neked újítva tisztaságát.  Napkelte
   hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy  ez
   a Nap  ragyogjon benn  örökre,  hogy Érted  égő  tüzet sose  veszt.  Uram,
   ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
   Szent Efrém