[Evangelium] 2011-10-23

[Evangelium minden nap]

   2011. október 23. – Évközi 30. vasárnap

   Abban az  időben,  amikor a  farizeusok  meghallották, hogy  Jézus  hogyan
   hallgattatta  el  a  szadduceusokat,  köréje  gyűltek,  és  egyikük,   egy
   törvénytudó alattomos  szándékkal  a  következő kérdést  tette  fel  neki:
   „Mester, melyik  a legfőbb  parancs a  törvényben?” Jézus  így  válaszolt:
   „Szeresd az Urat,  a te  Istenedet teljes szíveddel,  teljes lelkeddel  és
   egész értelmeddel. Ez az  első és legfőbb  parancsolat. A második  hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
   az egész törvény és a próféták.”
   Mt 22,34-40

   Elmélkedés:

   A szeretet pillantása
   2000-ben Róma városa adott otthont az Ifjúsági Világtalálkozónak,  amelyre
   a világ minden részéből érkeztek fiatalok II. János Pál pápa  meghívására.
   A találkozó egyik csúcspontja a pápa és a világ fiataljainak esti imádsága
   volt. Az  imaszertartás közben  teljesen váratlanul  egy tizenéves  fiatal
   termett az emelvényen és szaladt oda a Szentatyához. Senki sem tudta, hogy
   a földből nőtt ki vagy égből pottyant oda és hogyan jutott át a biztonsági
   őrök gyűrűjén, mindenesetre egyszer csak ott volt és letérdelt a pápa elé.
   II. János Pál nem lepődött  meg, könnyed kézmozdulattal intett az  addigra
   odasiető biztonságiaknak, hogy  nincs semmi  gond, majd  magához ölelte  a
   fiút, és röviden beszélgetni kezdtek. Amikor az Ifjúsági Világtalálkozóról
   készült filmben újra és újra  megnézem a kedves jelenetet, mindig  mosolyt
   csal arcomra a biztonsági  emberek rémült tekintete és  a pápa részéről  a
   szeretet pillantása.  II. János  Pál tekintetében  nem volt  rémület,  nem
   ijedt meg a váratlan  eseménytől, hanem szeretettel  nézett erre a  fiúra,
   mint ahogy mindig szeretettel nézett az emberekre, fiatalokra és  idősekre
   egyaránt.

   Boldog II. János Pál  pápa szeretetteljes tekintete  jutott eszembe a  mai
   evangélium kapcsán, amelyben  a legfőbb  parancsról kérdezik  Jézust. Ő  a
   szeretet kettős irányú  parancsát, az  Isten és az  emberek felé  irányuló
   szeretetet nevezi a legfőbb törvénynek, mind ember kötelességének.  Amikor
   az Isten-szeretetről és a felebaráti szeretetről beszélünk, akkor nem két,
   egymástól független  dologra gondolunk,  hiszen  e két  szeretet  szorosan
   összetartozik. XVI Benedek pápa az Isten a szeretet kezdetű enciklikájában
   ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz,  hogy az istenszeretet állítása  hazugság
   az olyan  ember  részéről, aki  közben  elzárkózik felebarátja  elől  vagy
   gyűlöli őt  (vö.: Deus  caritas est  16). Már  több embertől  hallottam  a
   következő kijelentést: „Nem járok templomba, nem imádkozok Istenhez, de jó
   ember vagyok, mert szeretem az  embereket.” Akik így vélekednek és  élnek,
   azoknak valójában fogalmuk sincs a szeretetről, a szeretet lényegéről. Azt
   gondolják, hogy néhány jócselekedettel letudhatják a szeretet gyakorlását.
   Azt gondolják, hogy  a szeretet az  egy érzés, amely  időnként eltölti  az
   embert. De az igazi  szeretetben benne van  egész ember, egész  értelmünk,
   minden érzésünk  és  akaratunk. A  szeretet  akkor lehet  egész  életünket
   átalakító és mozgató erővé, ha annak forrása maga Isten. A szeretet válasz
   Isten szeretetére, annak  az embernek  a válasza,  aki már  megtapasztalta
   Isten szeretetét.

   Az evangélium azt is tanítja,  hogy a szeretet parancs, aminek  gyakorlása
   kötelező az  ember számára.  De  hogyan lehet  parancs a  szeretet?  Lehet
   parancsolni bárkinek is  azt, hogy  szeressen? Hogyan  értsük a  szentírás
   szavait? Hogyan értsük Jézus szavait, aki szintén felszólító módban beszél
   a szeretetről? Ha valaki úgy gondolja, hogy a szeretet egy külső  parancs,
   ami   kívülről   kényszeríti,   akkor   aligha   fog   szeretni,    aligha
   engedelmeskedik ennek a  külső kényszernek. A  szeretet parancsa  esetében
   egészen másról van szó. A  keresztény élet azt jelenti, hogy  értelmünkkel
   Isten megismerésének törekszünk, szívünk minden érzését felé irányítjuk és
   Isten akarata nem  idegen számomra, hanem  az én akaratommá  válik. Ha  ez
   megvalósul, akkor a szeretet belülről  fakad, a bennünk lakó Istenből.  Ha
   Isten bennünk él, akkor a szeretet él bennünk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram Jézus! A  te végtelen  isteni szeretetedet  megtapasztalva értem  meg
   igazán, hogy  nem elég  szavakkal  szeretni, hanem  cselekedeteimmel  kell
   kimutatnom a  szeretetet.  Segíts  engem  abban,  hogy  mindenkiben  téged
   lássalak és téged szeresselek!  Segíts engem úgy szeretni  embertársaimat,
   hogy az  emberek  megérezzék,  hogy  te  szeretet  őket!  Taníts  engem  a
   szeretetre!