[Evangelium] 2011-10-09

[Evangelium minden nap]

   2011. október 9. – Évközi 28. vasárnap

   Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben  szólt a főpapokhoz és a  nép
   véneihez: A  mennyek  országa  olyan, mint  amikor  egy  király  menyegzőt
   rendezett a fiának.  Elküldte szolgáit, hogy  szóljanak a  meghívottaknak,
   jöjjenek a menyegzőre. Ők  azonban nem akartak  jönni. Erre más  szolgákat
   küldött: „Mondjátok meg  a meghívottaknak: íme,  a lakomát  elkészítettem.
   Ökreim  és  hizlalt  állataim  leöltem.  Minden  készen  áll,  jöjjetek  a
   menyegzőre!” De azok mindezzel mit  sem törődve szétszéledtek: az egyik  a
   földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
   estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra  lobbant.
   Elküldte  seregeit,  és  felkoncoltatta  a  gyilkosokat,  városukat  pedig
   felégette.  Azután  így  szólt  a  szolgákhoz:  „A  menyegző  kész,  de  a
   meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az  útkereszteződésekre,
   és akit csak találtok,  hívjátok el a menyegzőre!”  A szolgák kimentek  az
   utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és  jókat
   egyaránt. A lakodalmas  ház megtelt vendégekkel.  Amikor a király  bejött,
   hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem  volt
   menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:  „Barátom, hogy jöhettél be  ide,
   ha  nincs  menyegzős  ruhád?”  De  az  csak  hallgatott.  Erre  a   király
   megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a
   külső sötétségre!  Ott  sírás  lesz és  fogcsikorgatás!”  Sokan  vannak  a
   meghívottak, de kevesen a választottak!
   Mt 22,1-14

   Elmélkedés:

   Meghívott vagyok
   Az esküvői és lakodalmi előkészületek során a házasságra készülő  fiatalok
   számára sok esetben a meghívottak listájának összeállítása a  legnehezebb.
   Bár minden más  kérdésben teljesen  önállóan szoktak  dönteni arról,  hogy
   milyen   legyen   az   esküvőjük,   a   meghívandó   vendégek   névsorának
   összeállításába mindenképpen  beleszólnak szüleik,  nehogy családon  belül
   sértődés legyen amiatt, hogy valakit  elfelejtenek meghívni a nagy  napra.
   Aztán a  legtöbb vendégnek  írásos meghívót  küldenek, de  a  legközelebbi
   rokonságot személyesen  illik  meghívni  az esküvőre.  A  szülőknek  ez  a
   beleszólása egyáltalán nem  rossz szándékú, és  ne feledkezzünk el  arról,
   hogy a régebbi időkben  a szülők rendezték az  esküvői ünnepséget és az  ő
   feladatuk  volt  a  vendégek  meghívása.  A  meghívottaknak  pedig   illik
   megjelenni az esküvőn.

   A mai evangéliumban esküvői előkészületekről hallottunk egy példabeszédet.
   A történet szerint  egy király hívja  meg a vendégeket  fia esküvőjére.  A
   hagyományoknak megfelelően a király  meghívását szolgái közvetítettékz  az
   embereknek,  akik   azonban  rendhagyó   módon  reagálnak.   Egyesek   más
   elfoglaltságukra  hivatkozva  visszautasítják  a  meghívást,  mások  pedig
   bántalmazták vagy megölték a király szolgáit. Az udvariatlan és ellenséges
   viselkedés a  király  haragját váltja  ki,  aki a  méltatlannak  bizonyuló
   emberek  megbüntetése  után   válogatás  nélkül  hív   meg  mindenkit   az
   ünnepségre.

   A Jézus által mondott példabeszéd valójában nem esküvői meghívásról  szól,
   hanem arról, hogy Isten  meghív minden embert. Mire  is hív minket  Isten?
   Nehéz egyetlen szóval, egy mondattal válaszolni erre. Isten meghív minket,
   hogy  éljünk  Ővele.  Éljünk  a   szeretetben.  Éljünk  a  hitben,   amely
   kiszélesíti emberi lehetőségeink  határait. Éljünk a  reményben, amely  az
   örök  élet  felé  vezető  utat   jelöli  ki  számunkra.  Meghív  a   lelki
   újjászületésre, a bűnbánat útjára. Isten meghív bennünket az ő  országába,
   hogy vele éljünk földi életünk során, és majd vele éljünk az örök  életben
   is.

   Első lépésként talán érdemes volna rácsodálkoznunk arra, hogy  meghívottak
   vagyunk! A  meghívás Isten  szeretetének a  jele. Emberi  szabadságunknak,
   szabad akaratunknak köszönhetően akár vissza is utasíthatjuk ezt a hívást.
   Isten nem akar bennünket kényszeríteni, még a boldogságot, a boldog életet
   sem akarja ránk  kényszeríteni. Inkább  felkínálja ajándékát,  segítségét,
   kegyelmét. Lehetőséget  ad,  amelyet  elfogadhatunk  vagy  elutasíthatunk.
   Ennek az elfogadásnak vagy elutasításnak  azonban óriási tétje van.  Sokan
   azzal próbálják magyarázni  és igazolni  Istennel való  szembeszállásukat,
   hogy szabadok akarnak lenni. Nem kívánnak Isten szolgálatába állni,  hanem
   szabadok akarnak maradni. Valójában ez csak látszat-szabadság, hiszen  aki
   nem áll Isten  szolgálatába, azt azonnal  lefoglalja a gonosz.  Egyáltalán
   nem mindegy, hogy kinek adjuk át életünket, önmagunkat!

   Befejezésül térjünk még vissza a  meghívás, az isteni hívás  gondolatához!
   Meggyőződésem, hogy ez  a hívás  mindenki számára  személyes és  személyre
   szabott. Engem meghívott  a papi szolgálatra,  az evangélium  hirdetésére.
   Ennek a  személyemre  szabott hívásnak,  hivatásnak  minden nap  meg  kell
   felelnem. Másokat más feladatra  hív Isten. Érdemes keresni  hivatásunkat,
   és  ha  megtaláltuk,  arra  szentelni  életünket.  Érdemes  felvennünk   a
   meghívottak ünneplős ruháját.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, te  minden  szentmisében  csodálatos  ünnepre  hívsz  bennünket.
   Meghívsz minket, hogy  hallgassuk tanításodat,  az örök  élet felé  irányt
   mutató isteni  szavadat.  És  meghívsz  minket  az  ünnepi  asztalhoz,  az
   oltárhoz, hogy Krisztus  testével táplálkozzunk. Szeretetteljes  hívásodat
   örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!