[Evangelium] 2011-11-17

[Evangelium minden nap]

   2011. november 17. - Csütörtök

   Amikor Jézus közel  ért Jeruzsálemhez, és  megpillantotta a várost,  sírva
   fakadt. Azután ezt  mondta: „Bárcsak  felismernéd te is,  legalább ezen  a
   napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed  előtt.
   Jönnek majd  napok,  amikor  sánccal vesz  körül  ellenséged,  bekerít  és
   mindenfelől ostromol. Eltipornak téged  és gyermekeidet, akik falaid  közt
   laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel  látogatásod
   idejét.”
   Lk 19,41-44

   Elmélkedés:

   Jézus sírni kezd, amikor meglátja Jeruzsálemet. Vajon a kőből épült várost
   siratja? Látszólag talán  igen, hiszen  megjövendöli a  város ostromát  és
   pusztulását, ami  a  zsidó  háborúban  valóban  be  is  következik.  Jézus
   megsiratja Jeruzsálemet, amely azóta is csak  a nevében a béke városa,  és
   megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
   De szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Figyelmeztetése nekünk is szól:
   bárcsak mi is felismernénk, ami üdvösségünkre szolgál! Mennyi hiábavaló és
   haszontalan dologgal  töltjük  időnket!  Mennyi  fölösleges  tevékenységet
   végzünk! Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket!
   Kérjük a Szentlelket, a Jó Tanács Lelkét, hogy mutassa meg nekünk mindazt,
   ami  üdvösségünkhöz   szükséges.   Világosítsa   meg   értelmünket,   hogy
   felismerjük az üdvösség útját és erősítse meg akaratunkat, hogy  hűségesen
   járjunk ezen az  úton. Adja meg  nekünk, hogy a  sok fontosnak tűnő  dolog
   közt felismerjük az egyedül szükségeset! Ha felismerjük, amit  üdvösségünk
   érdekében tennünk kell, Jézusnak nem kell miattunk sírnia.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Téged  dicsőítünk,   hiszen  mindenütt   téged  ünnepelnek,   Halhatatlan,
   Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te  vagy a  lélek életének  példaképe, te  vagy
   boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk. Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk
   meg.  Ha  megvalljuk  nevedet,  nem  veszünk  el.  Ha  Hozzád  imádkozunk,
   meghallgatást nyerünk.