[Evangelium] 2011-05-13

[Evangelium minden nap]

   2011. május 13. - Péntek

   Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita
   támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” –
   kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha
   nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz
   élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak
   örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem
   valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
   issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az
   utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban
   ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad
   és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által
   élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből
   alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki
   ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi
   zsinagógában.
   Jn 6,52-59


   Elmélkedés:
   Az eucharisztikus beszéd folytatásaként arról beszél Jézus a mai
   evangéliumi szakaszban, hogy az Ő teste valóban étel, amelyet valóban
   ennünk kell, ha részesedni akarunk az örök életben és a feltámadásban.
   Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad
   arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát,
   hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A
   szentáldozáskor közösségre lépünk Krisztussal, ugyanakkor lelki
   közösség jön létre mindazok között is, akik az egy kenyérből
   részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus Teste egységet teremtő és
   közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekacsolja az
   újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök
   életre.
   Krisztus áldozata elsősorban a mennyei Atyának szóló ajándék,
   ugyanakkor nekünk szóló ajándék is, hiszen valóságosan adja önmagát
   nekünk az Oltáriszentségben. Fogadjuk el az Úr csodálatos és örök
   életet biztosító ajándékát!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem
   a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
   Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan,
   jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan
   beszélgetéssel, vagy időtöltéssel.
   Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
   teher legyen, hanem öröm.