[Evangelium] 2011-05-11

[Evangelium minden nap]

   2011. május 11. - Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet
   kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
   szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.
   Minden, amit a Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem
   utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát
   cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig
   küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit
   nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy
   mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én
   feltámasztom az utolsó napon.”
   Jn 6,35-40


   Elmélkedés:
   Jézus eucharisztikus beszéde folytatódik az evangéliumban, amelyben az
   élet kenyerének nevezi önmagát, aztán pedig a benne hívőkről, illetve a
   hitetlenekről szól. Jézus megismerése ugyan minden ember számára
   megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz
   Jézusban, s aki az Ő testével találkozik. Az Oltáriszentség
   mindenképpen titok marad az emberi értelem számára, de elsősorban nem
   is megértenünk kell, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk. A
   szentáldozással kifejezzük egységünket Jézussal, valamint az Egyházzal,
   hiszen mindannyian egy kenyérből táplálkozunk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Ahová állítasz, ott szolgállak
   Ahol megsejtelek, megcsodállak
   Amim van, azért magasztallak
   Amim nincs, azért nem zaklatlak
   Ami a dolgom, azt csinálom
   A jó szót érte sose várom
   Ha nem sikerül, nem kesergek
   Isten nevében mindent újra kezdek
   Csak egyet kérek minden áron :
   Jöjj el értem, ha jön halálom,
   Uram, Megváltóm, Királyom.