[Evangelium] 2011-03-27

[Evangelium minden nap]

   2011. március 27. – Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett,
   közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt
   Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél
   felé járt.
   Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus
   megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy
   ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te,
   zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem
   érintkeznek a szamaritánusokkal.
   Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki
   mondja neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna
   neked.” Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig
   mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob
   atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a
   fiai és az állatai?”
   Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra
   megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem
   szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre
   szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megkérte: „Uram, add
   nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom
   vizet meríteni!”
   Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony ezt
   felelte: „Nincs is férjem!” Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed.
   Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen
   mondtad.” Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy!
   Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy
   Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
   Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor
   az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt
   imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az
   üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor
   az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya
   ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják,
   lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így szólt: „Tudom,
   hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő
   tudtunkra ad mindent.”
   Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
   Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal
   beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?”, vagy:
   „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony pedig otthagyva korsóját,
   elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg
   azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a
   Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. Közben a
   tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!” Jézus azonban ezt mondta
   nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!” Erre a
   tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki
   ennivalót?” De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem
   annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye,
   azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom
   nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák
   már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a
   termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki
   arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én
   azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok.
   Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”
   Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az
   asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem.” Mikor azután
   kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott
   is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a
   te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban
   ő a világ Üdvözítője.”
   Jn 4,5-42


   Elmélkedés:
   Újjászületés az élő vízből
   Az idei esztendőben a Víz Világnapja (március 22.) alkalmából arra
   hívták fel a szervezők a figyelmet, hogy egyre nagyobb gondot okoz a
   világ nagyvárosaiban a vízellátás. A városok lakossága ugyanis
   rohamosan növekszik, és komoly nehézséget jelent, hogy mindenki
   egészséges, tiszta ivóvízhez jusson. A víznek rendkívül nagy ereje van
   és akár iszonyatos pusztításra is képes. Tavaly a magyarországi
   árvizek, néhány hete pedig a Japánban történt földrengés utáni hatalmas
   szökőár kapcsán figyelhettünk fel erre. De félelmetes pusztító ereje
   ellenére is az emberiségnek és minden élőlénynek szüksége van a vízre.
   Időnként napvilágra kerülnek adatok arról, hogy a csapadékhiány, a
   szárazság milyen károkat okoz mezőgazdaságban, illetve hogy a föld mely
   részein okoz komoly egészségügyi problémákat a víz nem megfelelő
   minősége vagy a vízhiány. Számos szervezet foglalkozik manapság ezekkel
   a problémákkal és dolgoznak ki terveket a megoldásra. Magyarországon
   egészen természetesnek tartjuk, hogy rögtön tiszta vízhez jutunk, ha
   megnyitjuk otthon a csapot, és egyesek már akkor is bosszankodnak, ha
   csőtörés vagy a hálózat karbantartása miatt néhány órára szünetel a
   vízszolgáltatás. Ásványvizek tucatjai sorakoznak az áruházak polcain.
   Olyannyira hozzászoktunk a tiszta vízhez, hogy szinte elképzelni sem
   tudjuk, hogy a világ más részein milyen komoly gondot jelenthet a víz
   hiánya, amely emberek millióinak egészségét és életét veszélyezteti.
   A mai evangéliumban is vízről hallottunk. Élő vízről, amelynek
   fogyasztása következtében elmúlik az ember szomjúsága. Jézus
   kijelentései egykor felkeltették a szamariai asszony érdeklődését, s mi
   is felfigyelünk e szavakra. Kettejük párbeszéde rendkívül mozgalmas és
   fordulatos. Jézus a világ legegyszerűbb dolgát kéri, amit egy kútnál
   kérni lehet: merítsen neki az asszony a vízből, hiszen csak neki van
   korsója, az útról érkező Jézusnak viszont nincs. Az asszony
   visszakérdez: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai
   asszonytól inni?” És ebben a kérdésben egy kis gúnyt érzek. Lám, ez az
   ember annyira szomjas, hogy odáig képes lealacsonyodni, hogy zsidó
   férfi létére egy szamariai származású nő segítségét kéri. De az
   ismeretlen vándor nem sértődik meg, hanem egy másféle vízről, élő
   vízről kezd beszélni. Az asszony újabb visszakérdezése ismét gúnyos:
   „Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál?”
   Ezek után következik a fordulat, amikor Jézus feltárja az asszony
   múltját, kifejezvén, hogy ő jól ismeri azt, akivel beszél, az
   asszonynak viszont fogalma sincs arról, hogy kivel beszélget. Jézus
   szava igazi fordulatot hoz beszélgetőtársa hozzáállásában, s ettől a
   kezdve már az igazság megismerésének vágyából, a lélek szomjúságából
   fakadnak a kérdései. A párbeszéd végére eljut annak felismerésére, hogy
   Jézusban felismeri az élő víz forrását, Jézus szavában az örök élet, az
   üdvösség tanítását.
   Egyházunk régi hagyománya szerint húsvét vigília szertartás egyik eleme
   a keresztség kiszolgáltatása, amelynek során a bűnös ember a víz által
   megtisztul és új éltre születik. A böjti időszak a keresztelendőket
   felkészíti a vízből való újjászületésre, minket, megkeresztelt
   embereket pedig felkészít, hogy húsvétkor megújítsuk keresztségi
   fogadalmunkat, és felélesszük magunkban azt az isteni kegyelmet, amely
   által újjászülettünk a keresztségben. A Lateráni Keresztelő Szent
   János-bazilika melletti híres keresztelőkápolnában a párkányon Nagy
   Szent Leó pápa verse olvasható, amely összefoglalja a keresztség
   teológiáját. A vers így fejeződik be: „Szent lesz, aki ebből a szent
   forrásból születik.”
   Akarunk-e inni a Jézus által adott élő vízből? Akarunk-e újjászületni
   az élő vízből?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te
   vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre
   vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Add nekem az
   élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!