[Evangelium] 2011-03-26

[Evangelium minden nap]

   2011. március 26. – Szombat

   Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
   őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
   bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő
   példabeszédet mondta nekik:
   „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
   Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta
   köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét,
   és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta
   vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség
   támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy
   ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket.
   Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból
   sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos
   bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek,
   atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
   teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak
   béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához.
   Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett,
   nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám,
   vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
   fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a
   legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a
   lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és
   vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
   megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
   Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
   házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának,
   és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a
   hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre
   az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja
   kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én
   annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És
   te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a
   barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre
   pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
   Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
   De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd
   meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
   Lk 15,1-3.11-32


   Elmélkedés:
   A nagyböjt egyik legmegindítóbb elbeszélését, a tékozló fiú és az
   irgalmas atya történetét olvassuk az evangéliumban. A példázat
   cselekményei a házhoz kötődnek. E házat hagyja el a fiatalabb fiú, ide
   kívánkozik vissza, amikor mindenét elpazarolta, és ebbe az atyai házba
   tér vissza. Neki mindig helye volt ebben a házban, akkor is, ha ez a
   hely egy időre üres maradt. Az idősebb testvér, akinek szintén helye
   van az atyai házban, a történet végén mégsem akar oda belépni, mert
   talán azt gondolta, hogy az ő helyét akarja elfoglalni öccse, akit nem
   is testvérének, hanem atyja fiának nevez. Vajon bement-e később a
   házba? És én belépek-e az irgalmas Isten házába, ahol nekem is helyem
   van?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus,
   aki elestél az ember bűnének súlya alatt,
   és fölkeltél, hogy magadra vállald és eltöröld,
   add meg nekünk,
   gyenge embereknek az erőt,
   hogy hordozni tudjuk
   mindennapi keresztünket,
   és fölkeljünk eleséseinkből,
   s elmondjuk a következő nemzedékeknek
   üdvözítő hatalmad Evangéliumát.
   II. János Pál pápa