[Evangelium] 2011-06-06

[Evangelium minden nap]

   2011. június 6. - Hétfő

   Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
   megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most
   elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is
   kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt:
   „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek,
   ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül,
   mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet
   találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én
   legyőztem a világot.”
   Jn 16,29-33


   Elmélkedés:
   Jézus beszédét hallgatván az apostolok azt gondolják, hogy már értik,
   miről beszél mesterük. A valóság azonban az, hogy nem is sejtik, hogy
   ez a vacsora az utolsó Jézus számára és azt sem tudják, hogy éppen
   elbúcsúzik tőlük. Jézus világosan látja, hogy tanítványainak hite és
   megértése mennyire korlátozott. Azt talán elfogadják már, hogy Jézus az
   Atyától jött, de nem tudhatják még, hogy milyen úton fog visszatérni az
   Atyához. A szenvedésen és a halálon át a feltámadás dicsőségébe vezető
   úton Jézust elhagyják tanítványai, de az Atya vele van. Egyedül ezt az
   utat végigjárva mondhatja el Jézus, hogy teljesítette az Atyától kapott
   küldetést.
   Vajon bízok-e abban, hogy Jézussal járva legyőzhetem a világot és az
   Atyához juthatok?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
   kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked
   mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken
   és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban
   a Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért
   teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk
   pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád
   által. Dicsőség néked mindörökké!