[Evangelium] 2011-06-05

[Evangelium minden nap]

   2011. június 5. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a
   hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak
   előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament
   hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen
   és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden
   nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek
   nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam
   nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
   Mt 28,16-20


   Elmélkedés:
   Szabad az út
   Néhány héttel ezelőtt megakadt a szemem egy újságcikk címén, amely így
   hangzott „Újra szabad az út az égbe.” Az írásnak persze semmi köze nem
   volt Jézus mennybemeneteléhez és ahhoz sem, hogy Jézus mutatja meg
   nekünk az ég felé, a menny felé vezető utat. A cikk arról szólt, hogy
   nemrégiben ismét kitört Izland szigetén egy vulkán, hatalmas
   kiterjedésű hamufelhő árasztotta el az eget, s emiatt le kellett zárni
   a légteret. Tavaly márt volt egy hasonló eset, az még a mostaninál is
   nagyobb gondot okozott, akkor sem szabadott égbe emelkednie a
   repülőgépeknek és utasok milliói várakoztak arra, hogy újra szabad
   legyen az égben az út. Idén is ilyen eset történt, s amikor végre a
   veszély elmúltával a hatóságok engedélyezték a repülést a gépek
   számára, akkor adta valaki egy erről szóló írásnak az említett címet.
   Újra szabad az út az égbe. Elgondolkoztam a megfogalmazáson, hiszen ez
   a kijelentés egészen hasonlít a mai ünnep, Urunk mennybemenetele
   napjának mondanivalójához. Szabad az út az égbe, szabad az út a menny
   felé mindannyiunk számára.
   A karácsony ünnepétől kezdődően a nagyböjti időszakon át
   végigelmélkedtük Jézus élettörténetét Betlehemtől Jeruzsálemig, a
   születés barlangjától a halál helyszínét jelölő Golgota hegyéig.
   Húsvéttól mostanáig egy új úton indultunk el, amely szintén egy
   barlangtól, Jézus sziklába vájt sírbarlangjától egy másik hegyig, a
   mennybemenetel hegyéig vezet. Mindkét időszak Jézus földi
   tartózkodásáról szólt, az első emberi testben, a második megdicsőült,
   feltámadt testben való jelenlétéről. A mennybemenetel napja Jézus földi
   jelenlétét zárja le, s azt állítja elénk, hogy Jézus ahhoz a mennyei
   Atyához tér vissza, akitől eljött közénk. Küldetésének teljesítését
   követően távozik a világból, hogy a hamarosan eljövő Szentlélek számára
   utat nyisson, aki által Jézus titokzatos jelenléte továbbra is
   megtapasztalható lesz a világban, az Egyházban és az emberekben.
   Jézus mennybemenetelének helyszíne egy hegy, amelyet a szentírás nem
   nevez meg pontosan, csak annyit tudhatunk meg az evangéliumból, hogy
   egy Galileában található hegyről van szó (vö.: Mt 28,16). A hegy az
   evangéliumokban a beszéd, a tanítás helye. A puszta, a sivatag ezzel
   ellenkezőleg a hallgatásnak, az elcsendesedésnek a helye, gondoljunk
   csak arra, hogy nyilvános működése kezdetén maga Jézus is a pusztába
   vonult. De a hegy a beszéd helye, és ez különösen is igaz Jézusra, aki
   nem csupán híres hegyi beszédét mondta el egy magaslatról, hiszen
   életének jelentős eseményei kötődnek hegyekhez. A mennybemenetel hegye
   is egy fontos beszéd helye a mi Urunk számára, amely beszédnek
   rendkívüli jelentősége abba áll, hogy az apostolok – és természetesen
   általuk az egész Egyház – itt kapják meg missziós küldetésüket, hogy az
   egész világra elmenvén Jézus tanítványaivá tegyék a nemzeteket. Ettől
   az eseménytől és ettől a jézusi parancstól kezdődően szabad az út
   számukra, hogy induljanak és az embereket Jézus tanításának
   megtartására neveljék. Szabad az út számukra, hogy Jézus nevében
   végezzék szolgálatuk. Szabad az út számukra, hogy befogadják a
   Szentlelket, mint ajándékot és a Szentlélek ajándékait, adományait.
   Szabad az út számukra, hogy az embereket az mennyország, az üdvösség
   felé vezessék.
   Befejezésül a magunk számára is fogalmazzuk meg a mai ünnep tanulságát.
   A Jézus által az apostolokra bízott tanítástól való elfordulás sötét
   hamufelhőként takarja el előlünk a mennyországot, s elveszítjük szemünk
   elől életünk végső célját. Az üdvösségre vezető igazság szabad utat
   nyit számunkra az Isten felé.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél
   tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről
   a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred
   továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts
   engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve
   törekedjek szüntelenül a menny felé!