[Evangelium] 2011-07-22

[Evangelium minden nap]

   2011. július 22. – Péntek, Szent Mária Magdolna

   A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt,
   Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ
   elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba,
   és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt
   látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak
   hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –,
   és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt
   előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte:
   „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a
   kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová
   tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!”
   Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! –
   felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
   testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
   Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna
   elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És
   elmondta, amit az Úr üzent.
   Jn 20,1. 11-18


   Elmélkedés:
   Szent János evangéliuma szerint Mária Magdolna, az első, aki
   találkozott a feltámadt Jézussal. A korábban bűnös, de később megtért
   asszony a kereszthalált követően is az Úr közelében szeretne menni,
   ezért hajnalban Jézus sírjához megy, mit sem sejtve a kevéssel ezelőtt
   történt feltámadásról. Első tapasztalata az elmozdított kő és az üres
   sír, amely alapján azt vélte, hogy Jézus holttestét elvitték. Ezután
   pillantja meg a két angyalt, akiknek elmondja szomorúságának okát. A
   körülmények oly erősen megzavarják gondolkodását, hogy esély sincs
   arra, hogy megszülessen benne a feltámadás hite. Amikor ezután
   észreveszi Jézust, nem ismeri fel őt, hanem azt gondolja, hogy a
   kertész áll előtte. Ez még inkább megzavarja gondolkodását. Szorongása,
   félelme és szomorúsága tovább nő.
   A találkozás akkor ér a fordulóponthoz, amikor Jézus nevén szólítja
   Mária Magdolnát, s ennek köszönhetően felismeri az Urat. Boldogan
   hallgatja Jézus szavait, is indul, hogy megvigye az örömhírt a
   tanítványoknak.
   Jézus felismerése számunkra is akkor lehetséges, amikor hozzánk lép és
   nevünkön szólít minket. Figyeljünk szavára!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Felkelt a hajnal csillaga
   Krisztus győzelmes reggelén;
   a sírhoz mentél, Mária,
   hogy sírj testének nyughelyén.
   Siettél megkeresni őt,
   ám angyaloknak híre várt,
   hogy gyászos könnyön végy erőt:
   feltörte ő a síri zárt.
   De készít új vigasztalást,
   kit úgy szerettél, Mestered,
   kertésznek véled őt magát,
   de szólít, és felismered.
   A fájdalmas Szűz oldalán
   keresztfáját ölelted át,
   első tanúvá tesz ma, lásd,
   hogy alvilágból ím kiszállt.
   Ó, Magdalában nyílt virág,
   kiben Krisztus szerelme élt,
   kérd, hogy bennünk is égi láng
   gyullassza fel a szív tüzet!
   Kérünk, Urunk, e hű arád
   kövessük kedves példaként,
   hogy mennyben áldást mondva rád
   zengjük neved dicséretét! Ámen.