[Evangelium] 2011-07-12

[Evangelium minden nap]

   2011. július 12. – Kedd

   Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb
   csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain!
   Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a
   csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak
   volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és
   Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És
   te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
   Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
   fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
   utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
   Mt 11,20-24


   Elmélkedés:
   Három város végső sorsáról beszél Jézus a mai evangéliumban. Az
   evangélista szerint Korozainban, Betszaidában és Kafarnaumban tette
   Jézus a legtöbb csodáját, de mindez kevés az ítélet elkerülésére. Jézus
   úgy szólítja meg a városokat, mintha személyek volnának, hiszen
   valójában a városokban élő embereknek szól figyelmeztetése. A végső
   időkben történő elítélés oka az, hogy a városok lakosai nem tartottak
   bűnbánatot. Bizonyára örömmel fogadták, hogy Jézus meggyógyította
   betegeiket, de azt már nem hallgatták szívesen, amikor a megtérésről és
   a bűnbánatról beszélt.
   A megtérés és a bűnbánat Jézus igehirdetésének központi eleme. Már
   Keresztelő János, az előfutár is a bűnbánat keresztségét hirdette,
   amikor a megváltó jövetelét előkészítette, s maga Jézus is így kezdi
   nyilvános működését: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”. Az
   apostolokat is azzal indítja útnak, hogy hirdessék az embereknek hogy
   térjenek meg, mert elközelgett az Isten Országa, s ma is rendszeresen
   elhangzik e felszólítás.
   Vajon meghalljuk-e Jézus bűnbánatra hívó szavát?
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked
   szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom
   kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem.
   Add, hogy megértsük: neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk
   van egymásra!