[Evangelium] 2011-07-03

[Evangelium minden nap]

   2011. július 3. – Évközi 14. vasárnap

   Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
   Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
   elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
   neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
   más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
   Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
   vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
   magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
   alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
   az én terhem könnyű.
   Mt 11,25-30


   Elmélkedés:
   Kicsinnyé lett
   A mai vasárnap evangéliumában egy Istent magasztaló imádságot
   hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég
   és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
   kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25). Az ima folytatódik
   aztán, de mi álljunk meg itt! A mi Urunk kicsinyekről beszél. Vajon
   kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen
   előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs
   közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra
   gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán
   Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor
   fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél? S végül, ismervén, hogy
   Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe
   jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és
   előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket
   mások lenéznek vagy mellőznek. Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És
   milyen kapcsolatban állnak Jézussal?
   Mindenekelőtt azokra a szegényekre érdemes gondolnunk, akik a
   munkájukból nehezen élnek meg, bár tisztességgel dolgoznak. Talán ők
   alkotják Jézus hallgatóságának többségét. Mindig szívesen mennek hozzá,
   nem csupán azért, hogy betegeik számára gyógyulást kérjenek, hanem hogy
   hallgassák tanítását. Megérzik, hogy az isteni igazság, a mennyek
   országáról szóló tanítás őket is gazdagíthatja, s bizonyára ők
   fogékonyabbak is erre, hiszen a gazdagok szívét más foglalja el. Ők
   viszont nyitottak, akik örömmel fordulnak Jézushoz.
   A kicsinyek alatt másodszor a tanítványokat kell értenünk. Amikor
   ugyanis Jézus kicsinyekről beszél, elsősorban nem a gyerekekről vagy az
   alacsony termetűekről van szó, hanem Jézus tanítványairól. A
   tanítványokat, akik vállalkoztak arra, hogy maguk is kicsinyek lesznek
   és követik Isten Fiát, aki kicsinnyé, emberré lett. A tanítványokat,
   akik követik mesterüket a kicsinyek szolgálatában. A kicsinyek
   megszólítás Jézus részéről semmiképpen sem lekicsinylő, hanem inkább
   elismerő, dicsérő és kitüntető.
   Jézus a kicsinyeiket, a gyermekeket példaként állítja tanítványai és
   apostolai elé. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be
   a mennyek országába” (Mt 18,3) – mondja, amikor tanítványai arról
   vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
   A kicsinység evangéliumi kifejezésével kapcsolatban feltétlenül meg
   kell még említenünk, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek
   elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában
   van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal
   vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki
   azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Néri Szent Fülöpről
   szól ezzel kapcsolatban egy kis történet. Egy alkalommal őt bízták meg
   annak kivizsgálására, hogy valóban szentéletű-e az az apáca, akiről ezt
   híresztelték, illetve, hogy csodákra képes. Szent Fülöp megérkezvén
   hozzá, rögtön megkérte, hogy az úton besározódott lábbelijét segítsen
   levenni. A nővér fennhangon utasította vissza a kérést, és ez már
   elegendő is volt Szent Fülöp számára, hogy megállapítsa: „Nem lehet
   szent, mert nincs benne alázat.” Az alázatosság Isten adománya az ember
   számára.
   Mai elmélkedésünk befejezéseként egy feladatot szeretnék adni a jövő
   hétre, mindenkit egy kereső munkára hívok. Keressük és vegyük észre a
   kicsinyekben Jézust! Fedezzük fel a szegényekben, az elesettekben, a
   nélkülözőkben Jézust! Vegyük észre a szenvedőkben az értünk emberré
   lett, a szenvedést és a halált is vállaló Istent!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
   testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál
   nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy
   felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged
   szolgáljunk mindenkiben!