[Evangelium] 2011-01-23

[Evangelium minden nap]

   2011. január 23. – Évközi 3. vasárnap

   Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették,
   visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban
   telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
   próféta mondott:
   Zabulon földje és Neftali földje,
   a tenger útja, a Jordán vidéke,
   a pogányok Galileája:
   A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
   és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
   Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert
   elközelgett a mennyek országa!”
   A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek
   is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert
   halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek
   halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt.
   Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát,
   Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a
   csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és
   követték őt.
   Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a
   mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget
   és minden gyötrelmet.
   Mt 4,12-23


   Elmélkedés: 
   Emberhalász leszel
   Hónapokkal ezelőtt olvastam az érdekes hírt, hogy a halfogás terén az az
   ember tartja a világrekordot, aki 1000 különféle halat fogott már. A sikeres
   fogások után mindig lefényképezte a halat, aztán a legtöbbjüket
   visszaengedte a vízbe. E szép teljesítményhez nem kevesebb mint 10 évre volt
   szüksége, s minden szabadidejét ezzel töltötte. Bejárta már a fél világot,
   halászott már tengeren, folyón és tavon egyaránt. Nem szeretném
   lekicsinyelni teljesítményét, de tulajdonképpen nem is olyan sok az 1000
   féle hal, ha figyelembe vesszük, hogy legalább 30 ezer halfajtát tartanak
   nyilván. Napjainkban a horgászat hobbinak, kikapcsolódásnak számít, de
   természetesen vannak olyanok is, akik számára a halászat komoly mesterség. A
   horgászok könnyen túlzásba esnek, s emlékezetükben az idő múlásával egyre
   nagyobbra nőnek a halak. Az igazi halásznak nem érdeke a nagyotmondás, mert
   abból aligha tudna megélni. Számára létkérdés, hogy sikeres-e a mindennapi
   munka.
   Péter, az ő testvére András, valamint a másik testvérpár, Jakab és János
   számára, akikről a mai evangéliumban hallottunk, nem hobbi volt a halfogás.
   Nekik ez volt a mesterségük, s ebből tartották el magukat és családjukat. A
   halászat kemény, mindennapi munka volt számukra, amit bizonyára már évek óta
   gyakoroltak. Minden megváltozik azonban számukra, amikor Jézus elszólítja
   őket mesterségüktől: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek
   titeket!” (Mt 4,19). A meghívottak érzik, hogy rögtön indulniuk kell, s
   feleletük nem tűr halasztást. Nem késlekednek, nem kezdenek el azon tűnődni,
   hogy mi vár rájuk, s tulajdonképpen nem mérlegelik gyors válaszuk
   következményeit. Azonnal indulnak, s Jézus követői lesznek. Bizonyára nem
   értették, hogy mit jelent az emberhalász kifejezés, de nem kérdezték meg,
   hanem egyszerűen és határozottan rábízták magukat Jézusra, akit ezzel
   elfogadtak Mesterüknek. Ennek háttérében azonban ott húzódik Jézus bizalma
   is irántuk, hiszen előzetesen ő sem kérdezett tőlük semmit, nem kérdezte
   őket képességeikről és szándékaikról, nem vizsgálódott családi
   körülményeikkel kapcsolatban. Csak egyszerűen meglátta és meghívta őket. A
   bizalomteljes meghívásra, csak ugyanilyen bizalommal lehet felelni, s e
   kölcsönösség lesz az alapja a Mester és a tanítványok kapcsolatának. Jézus
   tanítványaivá fogadja őket, a halászok pedig elfogadják mesterüknek őt.
   Az emberhalászat igazi jelentését akkor érthetjük meg igazán, ha a
   történetet nem csupán úgy értelmezzük, hogy Jézus tanítványokat gyűjt maga
   köré, hanem kiszélesítjük abban az értelemben, hogy Jézus társakat választ
   magának, munkatársakat választ az emberhalászatra. Hiszen ő maga is
   emberhalász, akinek hivatása az emberek összegyűjtése és megmentése.
   Ugyanerre a feladatra hívja meg a két testvérpárt és később a többi
   tanítványt is.
   Péterről, a halászról ma nem tudnánk semmit, ha annak idején Jézus nem
   emelte volna ki bárkájából és nem bízta volna rá az Egyház hajója vezetését.
   Nevét nem jegyezték volna le az evangélisták, ha halász maradt volna. Jézus
   egy új, nagyszerű feladattal bízta meg, kiemelte őt a hétköznapi szintről.
   Napjainkban is sok fiatal szeretni kiemelkedni a hétköznapok
   középszerűségéből. Szeretnének valami nagyot alkotni, valami maradandót
   létrehozni, szeretnének valami igazán értékesért fáradozni. Szeretnék az
   életüket egy nagyszerű célra felajánlani. Milyen jó volna, ha ez a bennük
   élő nemes szándék, ez a tettrekészség belesimulna Isten tervébe, s
   megéreznék, hogy az emberhalászat, az emberek szolgálata a legnagyszerűbb
   feladat, amire az ember vállalkozni képes. Milyen jó lenne, ha meghallanák a
   Jézus követésére hívó szót és az első tanítványokhoz hasonlóan azonnal
   indulnának. Nem ezer, nem is csak tízezer, hanem még ennél is több ember
   várja az emberhalászok munkáját. Nincs csodálatosabb hivatás, mint
   megvalósítani Krisztus szavát, s gyakorolni az emberhalászatot.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Uram, Jézus miként egykor Pétert és társait, úgy hívod ma is a fiatalokat az
   emberhalászatra. Adj nekik nyitottságot, hogy meghallják szavadat! Adj nekik
   bátorságot, hogy ne féljenek elfogadni hívásodat! Add nekik a te erődet,
   hogy a te nevedben és a te munkatársadként fáradozzanak az emberek
   megmentésén! Egyetlen céljuk az legyen, hogy az embereket Hozzád és a
   mennyei Atyához vezessék!