[Evangelium] 2011-01-02

[Evangelium minden nap]

   2011. január 2. – Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme,
   napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók
   újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk
   előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész
   Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte
   tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai
   Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem
   vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem,
   aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához
   hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének
   idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok
   szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is
   elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag,
   amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház
   fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek.
   Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre
   borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat
   adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak,
   hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
   Mt 2,1-12


   Elmélkedés: 
   A jelet követve
   A legenda szerint a németországi városban, az ezeréves rózsáról híres
   Hildesheimben élt valamikor egy gyönyörű leány. Mivel a munkához nem nagyon
   értett, minden szabadidejében a zongora mellé ült, hogy játsszon és
   énekeljen. Ahogy felnőtt, szépségének és csodálatos énekének híre messzi
   földre jutott. A vándorok és zarándokok, akik Hildesheimbe érkeztek, hogy
   megnézzék a székesegyház mellett a híres rózsát, ha tehették, nem
   mulasztották el megnézni a csodaszép lányt is. Sokan szerették volna
   feleségül venni, de ő nem engedett kérőinek. A leány aztán beleszeretett egy
   fiúba, aki hamarosan megkérte kezét. Az apa azzal egyezett bele, hogy a fiú
   előbb tegyen szert vagyonra és legyen jó állása. A fiú egy január eleji
   napon a templomban meghallgatta a prédikációt, amely a napkeleti bölcsekről
   szólt. Gazdagok, tehetősek lehettek, ha aranyat, tömjént és mirhát, tehát
   nagyon értékes ajándékokat tudtak magukkal vinni. Ettől kezdve a fiú
   gondolatai állandóan csak a három királyon jártak. Előkelő ruhában,
   koronával a fejükön képzelte el őket, s gondolataiban mindhárman aranyat
   cipeltek. Később pedig varázslóknak képzelte őket, akik mindent arannyá
   tudnak változtatni. Vágyott a királyok aranyára, hogy feleségül vehesse a
   leányt. A történetnek szomorú vége lett: a fiú megőrült, beleőrült az arany
   utáni sóvárgásba és bolondok házába került. Amikor a leány értesült erről,
   bánata hamarosan a sírba vitte.
   Ez a kis történet azt igazolja, hogy a háromkirályokról, pontosabban a
   napkeleti bölcsekről szóló evangéliumi elbeszélés az évszázadok során
   mennyire megmozgatta az emberek fantáziáját, ugyanakkor figyelmeztet minket
   arra is, hogy helytelen, kapzsi képzelődéseink rossz útra vezetnek minket. A
   mai napon, Urunk megjelenésének ünnepén, amelyet a magyar hagyomány
   Vízkeresztnek nevez, Szent Máté evangéliumából olvastuk fel a távoli
   keletről útnak induló és a különös égi jelet követő bölcsek történetét. A
   szöveg nem beszél királyokról, hanem bölcseket említ, de a gazdag ajándékból
   következtetünk arra, hogy uralkodók lehettek. Az evangélista azt se jelöli
   meg, hogy szám szerint hányan voltak, csak a három ajándékból következtetünk
   arra, hogy talán éppen ennyien lehettek. Szintén a későbbi hagyománynak
   köszönhető, hogy a Gáspár, Menyhért és Boldizsár névvel emlegetjük őket.
   De mivel valójában nem ezek a részletek a lényegesek, érdemes visszatérnünk
   az eredeti evangéliumi szöveghez, amely fontos tanulságokat rejt számunkra.
   A bölcsek egy csillagot, egy csillag fényét követve jutnak el először
   Jeruzsálembe, majd onnan Betlehembe, a kis Jézushoz. A csillagot tehát
   isteni jelnek, követendő jelnek tekintik, s ez a felismerés, ez a hit segíti
   őket, hogy eljussanak céljuk, megtalálják a keresett gyermeket. Útjuk vége
   felé közeledvén, szinte közvetlenül a célba érkezés előtt több dolog is
   megállásra készteti őket. Egy időre eltűnik előlük a csillag. A
   nagyvároshoz, Jeruzsálemhez érkezve akár azt is gondolhatták volna, hogy
   célhoz értek, e hely méltó egy király születéséhez, de ők mégsem hitték ezt,
   hanem tovább akartak menni. És ott van Heródes király gonosz szándéka, amely
   szintén megakadályozhatta volna őket abban, hogy elérjék céljukat. De az a
   tény is megállíthatta volna őket, hogy az írástudók, akik a prófétai
   jövendölésekben megtalálták, hogy az új királynak Betlehemben kell
   megszületnie, e nagyszerű dolog felfedezését követően nem tesznek egyetlen
   lépést sem, nem indulnak el, mert talán maguk sem hisznek abban, hogy az ő
   idejükben teljesednek be a jövendölések.
   A kitartó keresés, a kitartó előrehaladás hozza meg a fáradozás jutalmát
   számukra: megtalálják a Gyermeket és kifejezhetik hódolatukat Isten Fia
   előtt. Az előttünk álló esztendőben ez a kitartás vezessen minket is, hogy
   az isteni útmutatást követve előrehaladjunk lelkiekben és szüntelenül
   közeledjünk Jézushoz, aki életünk Ura és Királya. Ne szédítsen meg minket a
   királyok aranya! Figyeljünk a Gyermekre, a kis Jézusra, aki mennyei
   kincseket ad mindannyiunknak!
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Urunk, Jézus! Betlehemi csillagod fénye töltse be szívünket és világítsa meg
   életutunkat! Téged keresünk, feléd indulunk, hozzád szeretnénk eljutni,
   kifejezzük hódolatunkat előtted, akiben felismerhetjük Isten Fiát és
   Megváltónkat. A hit fénye oszlassa el félelmeinket, szüntesse meg
   aggodalmainkat, hogy bátran haladjunk feléd és az örök élet felé!