[Evangelium] 2011-02-12

[Evangelium minden nap]

   2011. február 12. – Szombat

   Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit
   enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a
   népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha
   pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen
   közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk
   itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor
   megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor
   meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét
   kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák
   szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is.
   Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is
   laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy
   négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival
   hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
   Mk 8,1-10


   Elmélkedés:
   A két csodás gyógyítást követően Jézus egy újabb csodát tesz a pogány
   vidéken. De most nem egyetlen beteg gyógyításáról, hanem egy egész
   népsokaság ellátásáról van szó. A napok óta Jézus közelében tartózkodó
   több ezer ember jóllakik az általa megszaporított hét kenyérrel és
   néhány hallal.
   Az ószövetségi időkben, a pusztai vándorlás korában Isten égi kenyeret,
   mannát adott a választott népnek, hogy gondoskodjon róluk. A
   kenyérszaporítási csodánál pedig Jézus személye áll az emberek előtt,
   aki gondoskodva az emberekről szintén kenyeret ad. De egy másik, ennél
   sokkal jelentősebb csoda is eszünkbe jut: Jézus a szentmisében
   megáldott és átváltoztatott kenyérben, az Oltáriszentségben önmagát
   adja táplálékul nekünk. Az Eucharisztia Isten gondoskodó szeretetének a
   jele. Fogadjuk el és éljünk vele!
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e
   világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt!
   Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned
   béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül
   te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
   Canisius Szent Péter