[Evangelium] 2011-12-24

[Evangelium minden nap]

   2011. december 24. - Szombat

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   „Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje.”
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés:

   A  műholdas   helymeghatározó   eszközök   korában  sem   bontják   le   a
   világítótornyokat,  amelyek  évszázadok  óta  a  biztos  irányt   mutatják
   fényükkel a  hajósoknak.  A  fény segít  bennünket  a  tájékozódásban,  az
   eligazodásban és a helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató
   világosságra,  főleg  akkor,  ha  eltévedünk,  vagy  idegen   környezetben
   vagyunk, mert a sötétben elveszítjük biztonságérzetünket és  bizonytalanul
   keresgélünk. Jézus születése fogja beragyogni  a mai éjszakát. A  Gyermek,
   Mária fia, aki ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az
   isteni kegyelem fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét
   a földön. Jézus  tündöklő fénye mutatja  meg nekünk az  irányt a  mennybe.
   Kövesd a betlehemi  csillag fényét,  hogy megtaláld  Jézust, életed  igazi
   világosságát!
   © Horváth István Sándor

   2011. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise
   Evangélium
   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve.” Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Elmélkedés
   Ha a szíved jászol lenne
   Október vége felé  számos híradásban  szerepelt, hogy  immár hét  milliárd
   ember él a Földön.  Több ország is beszállt  abba a versenybe, hogy  náluk
   született a hétmilliárdodik  ember, Oroszországtól  Indiáig számos  helyen
   köszöntöttek egy-egy  újszülöttet,  mint  a  kerek  szám  tulajdonosát.  A
   számítások természetesen  csak becslésekre  alapultak, mert  pontosan  nem
   lehet  megmondani,  hogy  hányan  is  élünk  bolygónkon.  Igazából   semmi
   jelentősége nincs annak,  hogy hol  és mikor  született a  hétmilliárdodik
   földlakó, és kit nevezünk annak. Csupán érdekesség, könnyen felejthető hír
   volt mindez.
   Ennél sokkal  jelentősebb esemény  volt  egykor Jézus  születése,  amelyet
   évszázadok óta megünneplünk Karácsony napján. Jézus születésének híre  nem
   kerülhetett az újságok címlapjára,  mert abban is  időben nem volt  újság.
   Nem szerepelt  vezető hírként  a  híradóban, mert  nem volt  televízió.  A
   pásztorok sem internetes közösségi oldalakról tudták meg a hírt, mert  nem
   volt még számítógép, de nem is mobiltelefonon hívták fel őket az angyalok.
   A történet  sokkal egyszerűbben  indult. A  karácsonyi éjféli  mise  imént
   felolvasott evangéliuma egyszerű szavakkal írja le a több mint 2000  évvel
   ezelőtti eseményeket. A római császár által elrendelt népszámlálás  idején
   József elmegy jegyesével,  Máriával Betlehembe.  Itt tartózkodásuk  idején
   jött el az ideje annak, hogy  Mária megszülje gyermekét. Mivel a  városban
   nem kaptak szállást, egy istállóban  találnak menedéket, itt születik  meg
   Jézus, akit édesanyja a  jászol szalmájára fektet.  Ugyanebben az estén  a
   környéken nyájukat őrző pásztoroknak  angyalok jelennek meg és  elmondják,
   hogy  megszületett  a  Megváltó.  Egyszerű  szavakkal  elmondott  egyszerű
   történet, amely akár a világ legismertebb története is lehetne, de  mégsem
   az. A felmérések szerint ugyanis az emberek többségének igencsak hiányosak
   az ismeretei  azzal  kapcsolatban,  hogy mit  is  ünneplünk  karácsonykor.
   Németországban például csak az emberek  fele tudja, hogy karácsony  ünnepe
   Jézus Krisztushoz kapcsolódik. Angliában  a kisiskolások egyharmada  hiszi
   azt, hogy  a háromkirályok  az internetről  tudták meg  Jézus  születését.
   Magyarországon pedig – annak köszönhetően, hogy évek óta ugyanazt a filmet
   mutatja karácsony este a televízió –  a gyerekek többsége azt hiszi,  hogy
   ilyenkor azt  ünnepeljük, hogy  egy  szőke hajú,  óvodás kisfiú  a  szülei
   távollétében sikeresen megvédi a  házat a betörőkkel szemben.  Bármennyire
   is humorosan  hangzik,  bizony  a helyzet  nagyon  elszomorító,  óriási  a
   tudatlanság a karácsonnyal és vallási ünnepeinkkel kapcsolatban.
   Ebből a tudatlanságból  fakadóan sokan  az ajándékozást  vagy a  fenyőfát,
   mások a kellemes  családi hangulatot  teszik az  ünneplés tárgyává,  ismét
   mások számára pedig a hóesés a legfontosabb. Valójában az ünnep lényege és
   titka egészen máshol  van, de  ezt a titkot  aligha értik  meg azok,  akik
   évente egy alkalommal, az éjféli mise alkalmával tévednek be a  templomba.
   Olyan ez  számukra, mint  amikor találnak  egy könyvből  kiszakadt  lapot,
   amelyen néhány  mondat van  csupán, s  hiába olvassák  el újra  és újra  a
   sorokat, nem  tudják, hogy  miről szól  a  könyv egésze,  s talán  nem  is
   kíváncsiak rá.
   Hol van  a  karácsonyi  titok?  Talán az  angyalok  énekében,  akik  Isten
   dicsőségét  zengik  és  békét  hirdetnek  a  jóakaratú  embereknek.  És  a
   pásztorok buzgóságában,  akik hisznek  az  angyali üzenetben,  és  azonnal
   elindulnak, hogy felkeressék  a Megváltót.  És talán  a betlehemi  istálló
   csendje, egyszerűsége  is  titkot  rejt. A  betlehemi  csillag  fénye  egy
   újszülött Gyermekre  világít.  A titkot  megértenéd,  ha a  szíved  jászol
   lenne.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  emberré lettél  értünk  és  vállaltad  emberi
   sorsunkat.  Születésed   által   megújítasz  minket.   Emberi   világunkba
   születéseddel  az  isteni  világba  hívsz  mindannyiunkat.  Megváltást  és
   üdvösséget hozol  számunkra. Ó,  betlehemi  Gyermek, taníts  minket,  hogy
   örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!