[Evangelium] 2011-08-20

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 20. – Szombat, Szent István király

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki
   meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez
   hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
   süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert
   sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat,
   ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
   Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az
   összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
   beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított,
   mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29


   Elmélkedés:
   Jövőnk csak közös van
   Az egyik vasárnap a felolvasásra beosztott Esztert arról kérdeztem a
   mise előtt, hogy mi volt a hétvégi programja. Ő pedig röviden
   elmesélte, hogy az egész család szombaton asztalt vásárolt, több
   üzletben is körülnéztek, mire sikerült megfelelőt találniuk. Mivel az
   édesapát ezermesterként ismerem, aki a ház körüli munkákat és az
   anyagbeszerzéseket egyedül is meg tudja oldani, rögtön megkérdeztem,
   hogy miért kellett az egész család az asztalvásárláshoz. A fiatal lány
   elmondta, hogy ő és testvérei szintén ezt kérdezték édesapjuktól, mert
   számukra is szokatlan volt, hogy a család minden tagja részt vett ebben
   az amúgy egyszerű feladatban. Édesapjuk viszont megmagyarázta nekik,
   hogy a közös családi asztal az egyik legfontosabb bútordarab a
   házukban. Emellé fognak leülni naponta a közös étkezések alkalmával és
   ennél az asztalnál fognak naponta közösen imádkozni, ezért mindenkinek
   a véleménye fontos az asztal kiválasztásánál.
   Ma, amikor Szent István király ünnepén az égiek pártfogását kérjük
   gondok sokaságával küzdő magyar nemzetünkre, érdemes odafigyelnünk első
   szent királyunk életpéldájára, aki nem csupán családjáról, hanem egész
   nemzetéről igyekezett atyai, édesapai szeretettel gondoskodni. Szent
   István királynak köszönhetően a Kárpát-medence nem csupán lakóhelye a
   magyar népnek, hanem ez a mi szülőföldünk, otthonunk és hazánk. És a
   hazánkat mi, magyarok, úgy szeretjük, mint az édesanyánkat. Szeretjük
   akkor is, ha úgy érezzük, hogy megloptak bennünket. Szeretjük akkor is,
   ha egyesek még a földet is eladták a lábunk alól. Szeretjük akkor is,
   ha mindenfelé a fizikai és szellemi pusztulás nyomait látjuk.
   Szeretjük, mert ha néha szűkösen is, de ez a föld adja nekünk a
   kenyeret, ami a közös családi asztalra kerül. Szeretjük, mert itt
   akarunk becsületesen megdolgozni a közös családi asztalra kerülő
   kenyérért. Szeretjük, mert a nehéz esztendők után csak a mi munkánkkal
   lehet ennek az országnak a felemelkedését biztosítani. Ahogyan egy
   családban mindenkinek, még a legkisebbeknek a véleményét is érdemes
   kikérni arról, hogy milyen legyen a közös családi asztal, mint az
   együttlét helye és a családi egység jelképe, ugyanúgy érdemes ennek az
   országnak minden állampolgárát meghallgatni arról, hogy miként képzeli
   el a közös jövőt és a felemelkedést. Mert jövőnk csak közös van. Ha
   nincsenek közös céljaink, és ha nem együtt akarunk dolgozni ezek
   eléréséért, akkor nincs jövőnk. Mert jövőnk csak közös van.
   Amikor családjaink és nemzetünk közös asztaláról beszélek, akkor nem
   egy fizikai tárgyra és nem egy bútordarabra gondolok, hanem mindarra,
   ami bennünket összefog, erősít és felemel. Mindarra, ami erőt ad nekünk
   a mindennapi munkához, és ami szinte erőnk feletti képességet ad ahhoz,
   hogy segítsük azokat az embertársainkat, akik önhibájukon kívül
   kerültek rendkívül nehéz anyagi helyzetbe. Magyar nemzetünk közös
   asztalánál mindenkinek helye van, aki becsületesen teljesíti
   kötelességeit mind saját családja, mind magyar nemzete iránt. És ez nem
   lakberendezési ötlet, hanem életrendezési tanács.
   A ma ünnepelt Szent István királynak köszönhetjük azt, hogy a magyarok
   nagy családi asztalára jelképesen odatette a keresztet, Jézus Krisztus
   keresztjét. Hitünk szent jelét. A remény jelét. Jövőnk, közös jövőnk
   jelét. Erre a keresztre tekintve és Isten segítségében bízva nem esünk
   kétségbe a legnehezebb helyzetben sem. Kérjük Isten segítségét ahhoz,
   hogy földi hazánk felemelkedéséért mindannyian fáradhatatlanul
   dolgozzunk. És kérjük Isten segítségét ahhoz, hogy evilági küldetésünk
   teljesítését követően az égi hazába is eljussunk!


   Imádság:
   Áldott Szent István, Istennek szolgája,
   Krisztus hitének igaz plántálója,
   Bálványozásnak eltávoztatója
   És elrontója!
   Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
   Adaték nekünk magas mennyországból,
   Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
   Régi vakságból.
   Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
   Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
   Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
   Adja meg az Isten.
   Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
   Szent koronáddal új ezeret érünk,
   Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
   Régi vezérünk.