[Evangelium] 2011-08-10

[Evangelium minden nap]

   2011. augusztus 10. - Szerda

   Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony,
   mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül
   marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét,
   elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt
   az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok,
   ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”
   Jn 12,24-26


   Elmélkedés:
   A szentírásban az Isten szolgájának lenni nagy megtiszteltetést jelent,
   mert ez azt jelenti, hogy Isten valakit arra választott ki, hogy
   együttműködjék vele szándékainak megvalósításában. Jézus is elsősorban
   ebben az értelemben hív bennünket a szolgálatára, tehát nem megalázni
   akar bennünket valamiféle alantasnak tűnő munka végzésére kényszerítve,
   hanem a megváltás művébe való bekapcsolódás és az evangélium
   hirdetésének nagyszerű feladatát bízza ránk. A szolgálat megtagadása
   maga a bűn, azaz ellenszegülés Isten szándékának. Szenvedésének és
   halálának elfogadásával Jézus Isten szenvedő szolgája és a mi
   megváltásunk szolgája lesz, példát adva nekünk is a szolgálatra.
   Akarunk-e neki szolgálni egész életünkben? Ha kiálljuk a
   próbatételeket, Isten hűséges szolgáinak jutalmában részesülhetünk.
   © Horváth István Sándor


   Imádság:
   Szent Lőrinc úgy vívott csatát,
   hogy nem vér nélkül volt tanú:
   fegyvert öltött a hit maga
   s vérét tékozlón szórta szét.
   Hét férfiből elsőnek áll
   az égi szent oltár elé:
   magas lépcsőn a többi közt
   a legkiválóbb levita.
   A hősi harcba indulón
   övére kardot nem csatolt:
   a gyilkos tőrt csavarva ki
   sújtotta le a támadót.
   Szent Lőrinc, szenvedésedet
   tisztelve száll hozzád imánk:
   mindaz, ki hozzád esdekel
   biztos meghallgatást talál.
   S te ott fenn el nem mondható
   ékes város polgára vagy:
   az örök udvar tagjaként
   viselve égi koszorúd.
   Atyát, Fiút, s Vigasztaló
   Lelkét dicsérje énekünk:
   tőlük közbenjáró imád
   örök babért szerez nekünk. Ámen.