[Evangelium] 2010-09-27

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 27. - Hétfő

   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
   közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
   maga mellé állította,  és így  szólt tanítványaihoz: Aki  befogadja ezt  a
   gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
   fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
   legnagyobb. Ekkor  János vette  át a  szót: Mester,  láttunk valakit,  aki
   ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
   velünk együtt.  Jézus így  válaszolt:  Ne tiltsátok  meg, mert  aki  nincs
   ellenetek, az veletek van.
   Lk 9,46-50

   Elmélkedés:

   A gyerekesen civakodó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít  példaképül.
   Természetesen nem azért, hogy  tovább folytassák gyerekes  magatartásukat,
   hanem azért, hogy  ne a nagyságra  törekedjenek. Isten országában  ugyanis
   nem  azok  a  szempontok  érvényesülnek,  amelyek  meghatározzák  ennek  a
   világnak a rendjét. Itt sokan  a hatalomra, az uralkodásra, a  tekintélyre
   vagy a másokkal szembeni  nagyságra törekszenek. Isten országában  viszont
   az számít nagynak, aki tud alázatos lenni és képes mások szolgálatára.
   Lukács evangélista  egészen  megrázóan  mutatja  be,  hogy  a  tanítványok
   mennyire félreértik Jézus  küldetését. Miután  szenvedéséről és  haláláról
   beszél Jézus,  amely  küldetésének  lesz a  beteljesedése,  a  tanítványok
   egyéni hatalomvágyukkal  vannak  elfoglalva.  Csak  sokkal  később  fogják
   megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé. Az apostolok is a
   gyermekek  kiszolgáltatottságát  élik  majd  át,  amikor  Jézust   követik
   vértanúhalálukban.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok  lábaidnál! Szeretem, dicsérem és  áldom
   egész szívemből isteni  gondviselésedet mindenért, amit  rám küldtél  vagy
   megengedtél. Mert mindaz,  ami általad történik,  jó és csodálatra  méltó.
   Szent akaratod történik mindenben és minden által, bármennyire  lázadozzék
   is  ellene  természetem.   Legyen  áldott  és   imádott  isteni   végzésed
   mindörökké! Ég és  föld előtt  megvallom, teljes  szívemből hiszem,  Uram,
   hogy igazságos  vagy, és  hogy ezt  a szenvedést,  sőt, sokkal  többet  is
   megérdemlek bűneimért. Azért ezt a megpróbáltatást szívemből vállalom a te
   dicsőségedre, igazságod  kiengesztelésére, szent  akaratod  teljesítésére,
   szenvedésed iránti tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
   Eudes Szent János