[Evangelium] 2010-09-13

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 13. - Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek  Jézushoz, kérlelték őt: Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk.
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte  barátait ezzel  az üzenettel:  Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S ha azt mondom az egyiknek: Menj! - akkor elmegy, ha a  másiknak
   meg azt mondom:  Jöjj ide! -  akkor odajön, vagy  ha a szolgámnak  szólok:
   Tedd meg ezt! - akkor megteszi.
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  Mondom  nektek,  nem találtam  ekkora  hitet  Izraelben.
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10

   Elmélkedés:

   Uram, nem vagyok méltó,  hogy hajlékomba jöjj -  mondja a pogány  százados
   Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel  szemben
   a zsidó  elöljárók  méltónak  tartják  arra,  hogy  Jézus  meggyógyítsa  a
   szolgáját, mert  sok  jót  tett  a  zsidó néppel  és  a  zsinagógát  is  ő
   építtette.
   Jézus meg is teszi a kért csodát,  meggyógyítja a beteg szolgát, s ez  azt
   bizonyítja, hogy szerinte  is megérdemli a  százados a jócselekedetet.  De
   Jézus nem ugyanazért,  tehát nem a  tetteiért tartja méltónak  őt, mint  a
   zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével,
   hogy hisz Jézusban  és Jézus  halált legyőző isteni  hatalmában. Engem  mi
   tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Add Istenem, hogy szeressük egymást!
   Add, hogy minden embert szeressünk,
   még ellenségeinket is;
   nem azért, mivel testvéreink,
   hanem hogy azok legyenek!
   Add, hogy mindig égjen bennünk
   ez a testvéri szeretet,
   a testvér mint olyan iránt,
   és az ellenség iránt,
   hogy a szeretettől testvér legyen.