[Evangelium] 2010-09-02

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 2. - Csütörtök

   Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
   bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
   az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé
   beljebb a parttól. Aztán  leült, és a bárkából  tanította a népet.  Amikor
   befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: Evezz a mélyre, és vessétek ki a
   hálótokat  halfogásra.  Mester  ?   válaszolta  Simon  ?,  egész   éjszaka
   fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.  Meg
   is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
   másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és  segítsenek.   Azok
   odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
   Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: Uram,
   menj el  tőlem, mert  bűnös  ember vagyok.  A szerencsés  halfogás  láttán
   ugyanis társaival  együtt félelem  töltötte el.  Hasonlóképpen Jakabot  és
   Jánost is,  Zebedeus  fiait, Simon  társait.  De Jézus  bátorságot  öntött
   Simonba: Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel. Erre partra vonták hajóikat,
   és mindenüket elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

   Elmélkedés:

   Ezentúl emberhalász leszel ? mondja Jézus Péternek a csodálatos  halfogást
   követően.  Minden   emberhalász   Isten  üzenetével,   Isten   tanításának
   hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus számára. Ha  a
   halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor úgy fogalmazhatunk,
   hogy ez az emberhalászat  csak akkor eredményes,  ha vannak olyanok,  akik
   megeszik a  csalétket, azaz  hallgatják  a tanítást.  A halászatnak  az  a
   célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat,  s megegyük, és ez a hal  életébe
   kerül. Az  emberhalászatnak azonban  nem az  a célja,  hogy a  természetes
   élettérből kiszakítva az  ember halálát okozza,  hanem Jézus  szolgálatába
   szeretne állítani és az Ő közösségébe hív.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ébreszd fel, lelkem, vágyaidat!
   Megérkezett lelkednek boldog órája,
   melyben Jézusod közeledik,
   hogy szívedbe szálljon.
   Íme, az egek királya!
   Íme, Istened és Megváltód jő hozzád
   forró vágyódással.
   Mondd neki: Jöjj el, Jézusom,
   jöjj az én lelkembe, mert utánad vágyódik!
   De mielőtt nekem ajándékozod magad,
   ajándékul és áldozatul nyújtom
   gyarló szívemet. Íme, átadom azt neked.
   Fogadd el tőlem! Jöjj, ne késs elfogadni!
   Liguori Szent Alfonz