[Evangelium] 2010-09-01

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 1. - Szerda

   Kafarnaumi tartózkodása  idején Jézus  a zsinagógából  jövet betért  Simon
   (Péter) házába.  Simon  anyósa  éppen magas  lázban  szenvedett.  Mindjárt
   szóltak is neki  az érdekében.  Jézus a  beteg fölé  hajolt, parancsolt  a
   láznak, és a  láz megszűnt. A  beteg azonnal fölkelt,  és szolgált  nekik.
   Napnyugtakor mindnyájan  odavitték Jézushoz  a betegeket,  akik  különféle
   bajokban szenvedtek. Mindegyikre  rátette kezét,  és meggyógyította  őket.
   Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!
   Jézus azonban rájuk  parancsolt, és  nem engedte,  hogy beszéljenek;  azok
   ugyanis tudták, hogy  ő a  Krisztus. Amikor megvirradt,  Jézus kiment  egy
   magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is  találta.
   Tartóztatták, hogy ne menjen  el tőlük. Jézus  azonban így válaszolt:  Más
   városoknak is  hirdetnem kell  Isten országának  evangéliumát, mert  ez  a
   küldetésem. Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.
   Lk 4,38-44

   Elmélkedés:

   Miután Jézus meggyógyította Péter anyósát és több megszállottból is kiűzte
   az ördögöket,  az  emberek marasztalása  ellenére  is tovább  indul,  hogy
   máshová is elvigye  örömhírét. Nem  arról van szó,  hogy Jézus  egyszerűen
   otthagyja azokat az embereket, akik a segítségét kérik. Nem  részvétlenség
   vagy a  szánalom  hiánya  indítja  őt arra,  hogy  továbbmenjen,  hanem  a
   küldetése, amely nem korlátozódhat egyetlen helyre vagy egyes személyekre.
   Küldetése mindenkihez  szólt.  Jól  tudta,  hogy  az  emberi  kérések  nem
   téríthetik  el  küldetésétől,  amelyet  a   mennyei  Atya  bízott  rá.   E
   küldetéstudat vezette  őt abban,  hogy mindhalálig  teljesítse  feladatát.
   Sosem keresett kibúvókat, nem menekült el  feladata elől a szenvedés és  a
   halál pillanatában sem.
   Mi a küldetésem? Felismertem-e már  küldetésemet, amit Isten adott  nekem?
   Hogyan teljesítem felismert hivatásomat?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Szentlélek, jöjj a szívembe!
   Vond magadhoz hatalmaddal, igaz Isten!
   Adj nekem szeretetet félelemmel,
   őrizz meg, Krisztusom,
   minden rossz gondolattól,
   gyullassz fel a te legédesebb szerelmeddel,
   hogy minden gond könnyűvé váljék!
   Szent Atyám, én édes Uram,
   segíts engem minden cselekedetemben!